Tisztelgés a múlt előtt

Ma útba is ejtettem a híres királyi várót, zavartalanul körbesétáltam és be is mentem megnézni. Egy idősebb hölgy a barátnőjével és annak kutyájával töltötte éppen az idejét, egyébként ő volt a beengedő is, először nem értette mit akarok, de aztán meg én nem értettem, hogy mit nem ért, miért, mit lehet itt még mást csinálni, mint megnézni a királyi várót? Szóval, csak annyit szeretnék, semmi mást, ártatlan vagyok, érdeklődő turista.. erre simán bemehettem, itt nincs semmiféle belépő vagy korfüggő besorolás, csak bemész és gyönyörködsz. A hölgy felkapcsolat nekem a villanyokat minden teremben, magyarázatképpen hozzáfűzte, hogy kissé lestrapált, épp most volt itt három busznyii iskolás, és hát azért. Én meg jámboran meg is értettem. Amúgy élveztem a szokásos külön szerencsémet, hogy alkalmi társak nélkül, egyedül bolyonghatok be érdekes helyeket, és tényleg nagyon kellemes kis ábrándozó séta volt. Királyi pár itt leszáll, ide leül, kipiheni az út fáradalmait, vagy várja szerelvényt... jó lehetett. Meg jót tett a Sisi-kultuszomnak is (látom, mindenféle verzióban létezik, Sisi. Sissi, Sissy, stb. de mindegy is, egyre megy), szóval ideképzelheted az ország rajongott uralkodóhölgyét, meg nyilván rajta kívül is számtalan méltóságot, akik ilyenkor a környékén sertepertélnek. Egyébként ajánlom is a váró megtekintését szívesen.