A KISFIÚ A KIS BALÁZS

Nem egyszer szálltunk már meg Gödöllőn az Erzsébet Királyné Szállodában, eddig mégsem vettük észre a hotel egyik kijáratától pár méterre, valójában a város főterén lévő fiúcska-szobrot. Most viszont megláttuk, és bizony elsőre azt hittük, egy mese-macskát formáz, talán a csizmás kandúrt. Szégyellhetnénk talán ezt a feltételezésünket, mert közelebbről megvizsgálva az alkotást, kiderült, hogy a József Attila születésének 110. évfordulóján, 2015-ben felállított mű az "Altató" című verset, az abban szereplő kis Balázst idézi meg plasztikus formába öntve.
A felavatáskori beszédeket, cikkeket visszaolvasva kiderül az is, hogy a szobor megtervezésekor figyelembe vették a gyerekek véleményét is. Most is azt láttuk, hogy a kis Balázs korosztályának tagjai vagy a még kisebbek lelkesen futnak oda a bronz lurkóhoz, megpróbálnak felmászni is rá, valahogy bevonni őt a játékaikba.
Csak nekünk, fantáziánkban már meggyengült felnőtteknek jutnak eszébe olyasmik, hogy a versbéli üveggolyó itt már jócskán megkopott, fényét vesztette, hogy hiába próbáljuk a fiúcska arcát is meglátni, az felmászás nélkül nem lehetséges, a talapzatszerűségen a rajzok, a versidézetek csak nehezen kisilabizálhatók...
Ezek az unalmas tények az alkotásról, a többi kinek-kinek ízlésére tetszésére/nem tetszésére van bízva. Nekünk leginkább az volt a problémánk a kis szoborral, hogy nem találtuk benne a vers hangulatát! De nem baj! Biztosan van, akinek sikerül!
Aludj el szépen, kis Balázs. írta József Attila a költemény végén 1935 februárjában egy gödöllői kisfiúnak.