Az ittjártam.hu alapján választottam ezt a helyet.
. . " próbálkoztam angolul is, reménytelen. De a lényeg az, hogy nyitva van, legfeljebb nem beszélgetünk, Úgy is jó. Tehát teljes pompámban beállítottam Grábócra a kolostor és a templom közé, ami teljes pompájában fogadott, de egyetlen élő lelket nem találtam a környéken, jöttem, mentem, kopogtam, nyitogattam az ajtókat, semmi. hát bekiabáltam a csodakútba is, hogy hátha. . . semmi, csak csobogás. Aztán egyszer csak megjelent egy edzőruhába öltözött figura a kép horizontján, betette a garázsba a kocsiját, kis kontyba volt kötve a feje tetején a haja, ahogy a trendi srácoknak, mondta, hogy nem magyar, nem magyar. . . na, ezzel is sokra mentem. Aztán 10 perc múlva visszajött, kinyitott egy ajtót a kolostoron, kihozta a kulcsot, kinyitotta nekem a templomot, és intett, hogy ráérek ökörködni kedvemre, időnk, mint a tenger, csak lassan, lassan. . . a "lassan" szó tőle származik. Így aztán beszabadultam, egyedül, zavartalanul együtt lehettem a szerbek lapos isteneivel, Tényleg nagyon szép hely. Nyugtató, közeli és távoli is egyszerre, az ördög tudja, mi vonzza ennyire a szerb szerzeteseket Magyarországra és miért pont ide, de amikor a törökök legyilkoltak közülük 60-at, akkor is csak jött és jött az utánpótlás. Úgy hírlik, az ország 40 szerb temploma közül a grábóci a legdíszesebb, és csak ennek van kupolája egyedül. A történetéhez még csak annyit, hogy az utolsó férfi szerzetes (elég ronda hímsoviniszta vallás ez) 1974-ben halt meg, később 1994-től női monostor lett. Hogy hol voltak ezek a nők, amíg én ott jártam, nem tudom. Lehet, hogy éppen engem kerestek egy kirándulás keretében Budapesten, csak elkerültük egymást.