Átlag feletti hely Gyöngyös központjában

Gyöngyösön akkor szoktunk átutazni, amikor Gyöngyöstarjánba megyünk borász barátainkhoz, nem egyszer úgy adódott, hogy beültünk a város központjába valamelyik rokonszenves étterembe. A Kékesben két ízben is voltunk. Először a kétezres évek második felében, majd tavaly. A szintemelkedés látványos.
A hely sokat akar, túl sokat is, az étlap zavarba ejtően hosszú. Ennyi ételt, ennyiféle alapanyagból (szárnyas, vad, hal, bárány, sertés, marha) akkor sem lehet frissen kínálni, ha nagy a pörgés, de mi egyik alkalommal sem láttunk fél házat se, rajtunk kívül két-három asztalnál ültek még vendégek. De azért becsületükre legyen mondva, hűtőízű ételt nem kaptunk, bár az is tény, hogy a hal állagán érződött a fagyasztás.
A beltér elegáns, a kiszolgálás udvarias. A borlap nagyon helyesen a mátrai borvidék pincészeteire összpontosít, mondjuk a meglevő hat mellett még elférne néhány kiemelkedő pincészet, pl Losonci, Benedek, Szecskő, Karner. Whikey-konyaktémában a kommersz vonalat nyomják. A konyha teljesítménye ingadozó, de átlag feletti. Összességében jónak mondható a hely, igyekeznek megfelelni a klasszikussá vált vonalat kedvelők elvárásainak és azokénak is, akik követik a trendeket.