Neheztelek

Kíváncsi voltam a kincstárra, minden ilyen egyházi múzeum a mániám, néha tetszenek is, néha érzek tiszteletet, néha meg nem annyira. Meg hát nem akárkik jártak itt innen előttem. Most így utólag... ez a nem annyira kategória. Van az információs iroda, ott lehet jegyet venni erre is, arra is, ide is. Aztán két kapuval odább van ez a múzeum. Szigorúan és egyáltalán nem barátságosan rám szóltak, hogy tilos fényképeket, videókat készíteni, mindenhová ki van írva és kész. Nem, nincs fotojegy sem, egyáltalán tilos és nincs több kérdés. Savanyúan felcammogtam, igen, hát vannak azok a holmik, amik a lépcsők alá voltak eldugva, aztán meglettek. De a villám vágjon bele, nem is akarom lefényképezni. Ugyanazok a tárgyak, cicomás ereklyetartók, agyoncsicsázott pásztorbotok, arany-brokát jelmezek, akár a budapesti, az esztergomi bazilikában, akár az érseki paloták mellett, pl Kalocsán is... ez, amikor már lövésünk sincs, hogy milyen pompát, parádét várunk el az ötvösöktől. szabóktól, túl azon, hogy a király, az állam megfizet még ezen felül is, és a karbantartásokat, fenntartást is állja... a hókuszpókusz kellékek meg itt állnak halomszám, megimádni szabad őket, lefényképezni nem. Na, hát körülbelül ennyit az élményről.