Valóban feltűnőek, mert rendkívül jellegzetes stílusúak, és ahogy hosszabban nézegettem őket, kezdett felrémleni, hogy az egy időben felkapott, sokat foglalkoztatott szobrász, Kő Pál alkotásai lehetnek. És tényleg az ő munkái. De mit láthatunk Kő Páltól Gyöngyösön a Szent Bertalan templom szomszédságában? A párom szerint két liliputi alakzatot avagy humorosra vett bábszínházi figurákat. . . Ő így, ilyennek látta a műveket. Szíve joga, hiszen ő a néző. És hát, maradjunk annyiban, nekem sem lett kedvencem a városban ez a két szobor, de igyekeztem megérteni, miért ilyenek. . . , pedig hát nem várom el az üres pátoszt, az ájult tisztelet formai leképezését. Ám ezek a groteszk, bizony bohócra hajazó figurák nekem sem tükrözik, amilyen szerepük volt a megformázott történelmi alakoknak az ország és konkrétan Gyöngyös életében. Kezdjük a történelmi, nem pedig a szoborállítási időrendben:
Szent István király lovas szobra
Lovas szobor ha ezt olvassuk, halljuk, egy olyan ábrázolás tűnik elénk, amelyben a lovas, többnyire délcegen ül a lován. Nos, itt a lovas, az állam-és egyházszervező Szent István nagy király a lova mellett álldogál, komoran, némiképp bizonytalanul, kezében templommodellt/makettet tartva. A lova is olyanformán néz le rá, mint aki szeretettel megérti az első királyunknak jócskán kijutott gondjait. A ló egyébként is sokkal hatásosabb, hadd ne mondjam, uralkodóbb figurája a kompozíciónak, mint a király maga. Az alkotás háttértörténetéről meg kell jegyezni, hogy ez itt Gyöngyösön a Gellért-hegyi sziklakápolna előtt 2001 pünkösdjére felszentelt szobor egyfajta változata, amelyet már a következő esztendőben, 2002-ben felavattak a Nagytemplom előtt (később átköltöztették a mai helyére).