Átlag feletti konyhát működtetnek. Az étlapon a fine dining irányában kacsingató ínyenc fogások éppúgy helyet kapnak, mint a klasszikus sörkorcsolyák. Kínálnak egyik oldalról többek között paszternák veloutée-t sörös almakompóttal, lestyánnal, bőrén sült lazacot, citrusos karfiolokkal, mangógéllel, szürkeharcsa-steaket sütőtökös rizottóval, rosé kacsamellet káposztával, zellerrel gombákkal. Másik oldalról tartanak tatárbeefsteaket, friss zöldséggel, fermentált retekkel, fűszervajjal, pirított házikenyérrel, bajor sajtlevest kecskesajttal, körtével, babgulyást házi sörös-tepertős pogácsával, bajor köményes sertéssültet perecgombóccal, barnasör-mártással, ropogós sertéscsülköt házi csalamádéval, malátás cipóval, leberkáse-t sült burgonya salátával, tökéletes tojással, ropogós hagymával, rántott hurkát káposztás nudlival, tejföl-zselével s még messze nem értem a végére az ínycsiklandó, hallásra is megnyerő fogásoknak. Az árak egyébként elrugaszkodottak, mi három fogásra és négy sörre szervízdíjjal együtt 14. 336 forintot fizettünk, ez mai viszonylatban kifejezetten jó ár/értékaránynak számít. Első ízben idén májusban tértem be hozzájuk, szívesen ettünk volna ott, de nem volt hely, így míg a társaság az ételekre várt a szomszéd egységben én átugrottam egy pohár sörre. Másodszor, július közepén jóelőre foglaltunk asztalt, csaposat, naná. A söröket természetesen végigkóstoltuk, mind a négy ütötte a mércét. A saját főzésű sörökön kívül kínálnak egy sor prémium töményitalt, kommersz terméket alig találunk a választékban, csupa izgalmas, értő kézzel összeválogatott nedű sorjázik az itallapon, legyen szó whiskyről, rumról, tequiláról, ginről vagy pálinkáról. Korrekt a borválaszték is, vélhető, hogy a sörös profil megőrzése és hangsúlyozása miatt nem fektettek nagyobb hangsúlyt a helyi borokra, korrekt ízelítőt nyújtanak viszont a fontosabb anyaországi borvidékek terméséből. Megkóstoltuk a virtuóz tálalású, jó alapanyagból készült kacsamáj paté-t, amihez helyben sült, ízletes diós brióst adtak. Az almagél tökéletesíthető, de a fogás számomra így is meggyőző volt. Művészien tálalták a céklavariációkat is, a hab és a sült cékla jól sikerült, de még egy-két variációt, egy-két textúrát elviselt volna a kompozíció. Remek volt a mellé adott helyben sült sós kalács. Az étcsokoládé, körte, karamell nevű desszert sem maradt el a tálalás esztétikájában az előző két fogástól, a tarte-alapzatot idéző kosárka lehetett volna omlósabb, viszont mind a harmónia, mind a további elemek meggyőzőnek bizonyultak. A konyha 4,5-4,75 pont felfele kerekítve. Összességében, a konstruktív kritikai megjegyzéseket is beszámolva izgalmas, élvezetes ebédet költöttünk el az Apátúrban, örömmel végigkóstolnám a teljes étlapot.
