Hajszál az ételben - soha többé Pálffy!

Egy hűvös tavaszi este mentünk vacsorázni, talán ezért is volt bőven hely. Rögtön jött a pincér, hozta az étlapot, de nem nagyon kaptunk időt válogatni. Az étlap látványos, de a választék... szegényes, akár egy átlagos háziasszony is el tudja készíteni bármelyiket. Az étterem helyében én nem is mernék az étlapra rántott pangratiust tenni. Jóformán csak rántott szárnyas ételek voltak, kivéve a csőben sült csirkemell.
Imádjuk a Tatár beefsteaket, így azt kértünk előételnek. Ilyen kis adaggal még sehol sem találkoztam, bár a zöldség körítés nagyon is sok volt körülötte. A vaj viszont szinte fagyott, vágni is alig lehetett belőle, nemhogy kenni.
Ettünk egy brokkolikrémlevest és egy fokhagymakrémlevest. A pincérnek nem tűnt fel, hogy kanalat nem hozott a leveshez. Már elkezdtünk enni mikor utólag hozták a betétet a brokkolikrémleveshez, ami egyébként elég sós volt. A fokhagymakrémlevesben egy szelet pizza tészta volt, amit még a leves sem volt képes megpuhítani. Elég mulatságos lehettem ahogy birkóztam a levesben lévő pizzaszelettel. Hiányoltam a sajtot is és kicsit csomós volt a leves. Az egyik leveses tányér csorba volt.
A lazacfiléhez tálalt zöldségköretről messziről látszódott hogy mirelit. A rántott csirkemell joghurtos ágyon is csak a tányérra volt szórva, akár egy gyorsétkezdében - a joghurtot is csak egy kicsit mutatták meg neki. Szűzérmét kértem vargányagomba mártással. Jóformán csak a bors ízét éreztem, a húst vágni is alig lehetett olyan rágós volt, a gombával is nagyon spóroltak. A három főételhez két garnitúra evőeszközt akartak hozni - amit menetközben a pincér gyorsan pótolt, így hárman 2 db szalvétát kaptunk. Az egyik villán valaki kanálhajlítgatást gyakorolhatott, de ez sem tűnt fel a személyzetnek. Közben kértünk még italt, a kettőből csak egyet sikerült a pincérnek teljesíteni. Elég nehezen vették észre, hogy hívnánk őket. A csúcs egy hosszú hajszál volt a húsban, amit ahogy próbáltam a számból kiszedni jött vele a hús is. Számomra itt véget ért a vacsora. Szintén nehéz volt egy pincért az asztalhoz invitálni, aki elvitte a tányéromat. Később visszajött valamelyikük, hogy hoznak egy másik adagot és egy desszertre a ház vendégei vagyunk. Köszöntem, de nem akartam ezek után már egy falatot sem enni, illetve a többiek sem vágytak desszertre. Végül legalább a hajas ételt nem számolták fel.
Összességében a pincérek nem álltak a helyzetük magaslatán, mindent más pincér szolgált fel, mások vették fel a rendelést és mintha nem lett volna köztük kommunikáció. A választék nagyon gyenge. Sóval és borssal nem bántak szűkmarkúan így nem voltak ízek. Egy étteremnek sokkal jobban oda kellene figyelni a hajszálra, ha mégis előfordul sokkal nagyobb alázatot vérnék a vendég felé, nem csak egy kényszeredett elnézést.