A szigeten

Győr folyói között vizektől ölelvén lapul a Radó sziget, át is mentem megnézni, mert egy figyelemreméltón szép Vénusz-szobrot sejtettem rajta, de be volt csomagolva teljesen a hideg ellen, így meg kellett elégednem egy szép meztelen nő helyett egy meztelen férfi hőssel, aki egy nagymacskafélével pózol az első világháború tiszteletére. Úgy látom, hogy valami kígyófélét is legyőztek ezek itt ketten, kígyó rossz, gonosz állat, sisakos naturista meg nagymacska hős és jó állat. Jézus Krisztus meg az oldalsó domborművön vígasztalgatja az özvegyeket meg árvákat, nem, hogy megelőzte volna inkább a háborút. De lehet, hogy az ügyben mossa kezeit. Az emlékmű egy oszlopot is tartalmaz, annak tetején áll a túzveder, mindig égnie kellene benne az emlékezés lángjának, meg van előtte egy nagyobb medence is, itt szépen tükröződne az emlékmű, ha lenne benne víz. Na, de nincs, majd tavasszal lesz talán. Világháború meg ne legyen inkább soha, és nem kéne többé ilyen emlékműveket emelnünk az ország városaiban.