Esti királylátogatás

Decemberben nagyon rövidek a napok, ezért már alaposan besötétedett, mire király urunk színe elé járulhattam, ez talán a mellékelt fotón is látszik. Van a népnek valami nehezen megmagyarázható rajongása a királyok iránt, talán nem tehetünk róla, mindenki úgy szocializálódik a vidékünkön, hogy a királyok ezer év múlva is pompás szobrok meg valami talapzaton állnak, és igen nagy szentek, meg varázslók, meg még vizet is fakasztanak... Bizarr, hogy ez a huszonegyedik századra is átvetült, az állam görcsösen kapaszkodik ezekbe a mítoszokba, amik rendíthetetlen hatalmát, tévedhetetlen bölcsességét hivatottak demonstrálni. és azt kommunikálják, hogy az alabárdos fütyi vagy a kámzsás fazon ezer éve megmondta, akkor így van és kész. Nos, ezért aztán tele vagyunk ilyen szobrokkal is, a dicső múlt a legtöbb ország állandóan használt ideológiai fegyvere az állampolgárainak kordában tartására. Ezt a szobrot, a felirat szerint a Gasztonyi család, meg a Vill-Korr Hungaria Kft. emeltette, áldás a kft-re sokáig. Királyunk egy templom makettjét tartja a hóna alatt, az élet, a szeretet valami szimbólumát, a másikban meg a szokott hentesbárdját (itt rövid nyéllel), mint egy halálosztó horrorfilm kellékét. Talán azt szimbolizálja, hogy élet és halál ura, vagy mi... De teljesen beleillik a város képébe. És olyan képet is találtam, amin éppen a szentéletű Borkai Zsolt felavatja a szentéletű királyt.