Kaland a végeken

Ez kifejezeten úgy kezdődött, hogy na, lássuk, milyen egy laza vasárnap Győrteleken a bulinegyedben? Ez a hely egybe van épülve a 3 bölcs majommal, a bisztró előtt, meg bent is egy kiterjedt romacsalád gyerekei randalíroztak, feleségem köszönte szépen, nem kért a kalandból, marad a kocsiban, én viszont belevágtam, mert egyszer élünk, elácsorogtam egy percet a 3 bölcs majomban, és beláttam, hogy ez emberi fogyasztásra éppen alkalmatlan pillanat, na, lépjünk csak át az Ökörszem presszónak nevezett vendéglátóipari üzemegységbe... ott csend és béke volt, és kifejeztem kávé iránti igényemet. A legény azonnal elkezdett érdeklődni, ki vagyok, honnan jöttem, talán szagom, színem, artikulációm elárult, bevallottam a géberjéni szállást, meg a budapesti lakosságot. Na, lett egyből beszédtémánk! Ho, melyik vendégházban vagyok? Mert az is az ő érdekeltségük... ő személyesen géberjéni. Aztán nehezen tisztáztuk, hogy nem abban, hanem egy másikban. Hó, hát azt is jól ismeri, becenévről, jó gyerek az... meg a boltja is. És Pesten? Ott hol lakom? Kezdtem leírni a környéket... de ha egyszer az érdeklődőnek nem mondott semmit. Sebaj, megittam a hét legrosszabb kávéját egy gépből és egy műanyag pohárból, de csak 200 forint volt! Hol iszol ilyen olcsón ilyen pocsék kávét?