Mondom a pincérnek, hogy foglaltam interneten helyet, de látom, hogy van hova ülni, mire azt mondja, hogy „bent tud helyet foglalni”. Ez ugyan egybeesett a saját elképzelésemmel, általában szívesebben ülök a bent, mert így többet magába tud szívni az ember az étterem atmoszférájából, az viszont érthetetlen, hogy a pincér korlátozza választási szabadságomat, mielőtt megtudná, hogy milyen igénnyel és mikor foglaltam asztalt. Emellett rendkívül zavaró volt, hogy rádió szólt tolakodó hangerővel, ezt egy bizonyos szint feletti helyekről egyszerűen kitiltanám, annyira el tudja rontani az élményt. Az is furcsa, hogy az ember kér olíva olajat és jellegtelen, pomace-nek tűnőt kap akkor, amikor potom pénzért lehet már extra szüzet beszerezni. Persze az ideális egy minőségi olaj lenne, ha az ember kicsit utánakeres a világhálón, remek áru csúcsolajakat is beszerezhet. A kiszolgálás a továbbiakban sincs a helyzet magaslatán, nem kapok itallapot, így kénytelen vagyok kérni, hiszen hogy válaszon az ember dokumentáció nélkül. A hölgy elindul az itallapért, amit várok, de félúton megáll, elkezd a kollegájával beszélgetni fülem hallatára valami olyan szakmai dolgot egy készülő rendezvényről, ami engem nem érint. Ezek után kérek egy bodzás limonádét, amibe már innék bele, de üres kézzel tér vissza a hölgy, illetve egy kérdéssel, hogy milyen limonádét is kértem. Azon már meg sem lepődök, hogy vargányalevest kérek és spárgalevest hoz. Becsületére legyen mondva, vitte volna vissza, de mondtam, hogy szívesen megeszem a spárgalevest is. Szerencsés véletlen volt, hogy közben megérkezett az asztaltársam, ő pedig kikérte a vargányalevest, így arról is beszámolhatok. Finom volt, markáns, intenzív ízű. A légkondicionálás nem működött, egy idő után elgondolkodtam azon, hogy megéri az „atmoszféra-beszívás” kedvéért izzadni a hőségben. A konyha valóban átlag feletti. Ettem spárgát seranno sonkával és salátával, spárgakrémlevest bevert tojással, és créme brulleé-t. Apróbb hibák akadtak, a spárga sósabb volt az optimálisnál, lehetett volna roppanósabb, a creme brullé ízre jó volt, de állaga nem volt teljesen meggyőző. Nagyon tetszett viszont minden esetben a virtuóz tálalás, izgalmas volt a különleges levelekből a spárgára és sonkára tornyozott saláta, gyönyörű volt a desszerttányér is. Összességében jó élmény volt a Pipacs, a zavaró mozzanatok dacára. Leginkább azért, mert a séf, Forster Zoltán, megfelelő szinten teszi a dolgát, kreatív, jó alapanyagokból dolgozik és kitűnő az esztétikai érzéke. Jó lenne, ha a kiszolgáló személyzet is felzárkózna hozzá szakmaiságban, udvariasságban, kedvességben.
