Helytelen helyezkedés és a sertésgulyás esete

Korábban már tetszett, menjünk most is gondoltuk még a nyáron. Négy fős társaságként érkeztünk. Meleg volt, tűzött a nap és élvezhettük néhány szúnyog és egyéb ízelt lábó társaságát is a teraszon. Mielőtt rendeltünk volna ment a vacila, hogy jó e a hely ahova ültünk, mert valakire rásüt a nap így. Próbáltuk egy kicsit elfordítani a napernyőt, de ez nem sikerült, így inkább beültünk árnyékba. Szerencsénk volt. Ugyanis, ahogy leültünk érkezett egy család, akiknek már csak a mi hátrahagyott helyünk maradt. Ők is rövidesen észlelték a nap sugarait, de ők nem a napernyő babrációval, hanem az asztal kissé odébb helyezésével próbálkotak. Na ez hiba volt. Már érkezett is a felszolgáló, hogy irgumburgum ezt nem lehet és már húzta is vissza az asztalt a helyére az említett család elől, de szó szerint. Persze várható volt, hogy az ingerküszöbüket ezzel már jóval átlépte a dolog, így azonnal távoztak is és átmentek szembe a Pipacsba. A felszolgáló elégedetten nyugtázta győzelmét. Hát így indult a mi finom vacsoránk, amely megint tényleg nagyon finomra sikeredett. Ettünk csülköt, fatányérost és halat is. Egy szépséghiba volt, ami sajnos az adott fogásnál végzetesnek bizonyult, úgyanis a gulyás levest sertés hússal hozták. A nejem nem fogyasztja az ilyen típusú jószág húsát, csakis a 4 lábú kérődzőét. Így a leves megmaradt, nem is firtatta senki, hogy miért kell gyakorlatilag érintetlenül visszavinni. Általában azért marhával kínálják más helyeken. Hát ezek történtek velünk azon a nyári látogatáson, így az átlag pontozás mindent figyelembe véve közepesre sikeredett, pedig finomak az ételeik nagyon.