A hely nagyjából ugyanúgy teljesített, mint hat éve

A Géza konyhája nevű étteremben nem jártam 2015 óta. Mielőtt nekifogtam az értékelésnek elolvastam az akkori beszámolómat, annyit megállapíthatok, hogy fejlődés nem mutatkozott, sőt, úgy tűnik, hogy inkább a választékból tűnt el néhány étel. Ami egyébként nem feltétlenül baj, főként, ha azok a fogások, amiket kínálnak, izgalmasak, s nem készülnek unalmas alapanyagokból.
Az egyetlen étel, mely komolyabb kulináris élményt ígért, a kacsamell volt, az viszont kifogyott. Adtunk volna egy esélyt neki, talán közben sikerült elsajátítani a roséra sütés technikáját az utóbbi 6 évben.
Végül ettünk egy borjúragulevest, aminek íze nem volt rossz, de a hús brutálisan túlfőtt benne, egy bundázott csirkemellet sült krumplival és édes csípős mártással, ez a maga nemében jó volt, kukoricapelyhes bundában sütötték a húst, a mellé adott sült krumpli megfelelően hőkezelt jobbacska mirelitáru volt, a szósz pedig thai chili késztermék. A szintén csirkemellből készült wrap a műfajának korrekt képviselője volt, persze a lepényt, amibe tekerték készen vették. A Diavola pizza volt az étkezés legjobb eleme. A csokiszuflét nem sikerült sérülésmentesen tálalni, fagyasztott, belül még fagyos erdei gyümölcs került mellé, egy ugyanabból az alapanyagból készített mártás szerencsésebb lett volna, a pohárdesszertnek átírt Rákóczi túrós jó volt, persze ez éppen úgy biztonsági játék, mint a húsételek jelentős részét csirkemellből készíteni.
A konyha 3,5 – 3,75 pontra teljesített, ezt felfele kerekítem.
A kiszolgálás továbbra is remek, a fiatal pincérfiú ügyesen, kedvesen teszi a dolgát.
A gyulai élővízcsatorna melletti teraszon ültünk le, csodás zöld környezetben, az atmoszféra is megérdemli az 5 pontot.