Egy emlékezetes ebéd

A gimnáziumi ballagásomat szerettük volna itt megünnepelni. Rajtam kívül egy másik lány is itt szerette volna a családjával megünnepelni életének e jeles eseményét.
Az ételekkel még nem is volt baj, a felszolgáló személyzettel annál inkább.
Ugyanis a történet a következő: két tortám volt, a másik lánynak egy. Ő szólt a pincérnőnek, amikor kihozták neki (az enyémet; egy formatorta), hogy neki nem ilyen tortája van, neki tejszínhabos. A pincérnő azt mondta, hogy ilyen nincs, csak ez az egy van és kész. Nekem kihozták az övét, a tejszínhabosat, amikor ő felkiáltott, hogy az az ő tortája, nem az enyém.. ( amit már felvágtak, a pincérnő tudatlansága miatt!)
Ezek után szerintem az lett volna a minimum, hogy mind a kettőnktől elnézést kérnek... de ez nem történt meg. Kb. 50 embernek írták le aznap magukat egy életre!
Nem lejáratásképp írtam a beszámolót, csak, hogy senki ne járjon úgy, ahogy mi jártunk.