Különös élmény: gyengét enni és utána igyekezetünk és szándékunk ellenére nem fizetni

A minap Gyulán járva bementünk a Horváth Kisvendéglőbe. Halászlét ettünk volna és haltepertőt, utóbbi nem volt, de halászlé és sült hal igen.
A beltér elég személytelen és sötét volt, nem szólva a rádióról, amit nem különösebben igényeltünk. Így aztán habár kissé hűvös volt kint, de kiültünk az aránylag hangulatos teraszra.
Érdeklődtünk, hogy minden kapható–e ami az étlapon van, kiderült, hogy ponty nincs. Van viszont süllő, ami nem szerepel az étlapon. Kérdeztem, hogy az ugyan annyiba kerül, mint a ponty? A válasz igenleges volt. Nem álltam meg hogy rá ne kérdezzek, hogy az vajon valódi süllő-e. A hölgy visszakérdezett, hogy milyen a nem valódi süllő. Mondom, a nem valódi süllő pangasiusból van. Hosszan sorolhatnám azokat a helyeket, melyek harcsa helyett pangasiust adnak, de süllő helyett is ettem már pangasiust több helyen, többek között Nagybányán, Szinérváralján és Szegeden.
A hölgy szó nélkül sarkon fordult és elment, majd visszatért kezében két süllővel és egy zacskó pangasiusszal. Az egyik süllőt a kezembe adta: „uram, ez süllő?”. Mondom, igen, ez süllő. Ugyanakkor a hölgy jelezte, hogy várnunk kell, mert 10-20 perc, míg a süllő kifagy. Mondom jó, van időnk. Bő 40 perc után érkezett meg a rendelésünk, rántott süllő vegyes körettel és vegyes halászlé.
Nagy lelkesedéssel láttunk neki az evésnek, ami nem tartott sokat. A halászlé brutálisan sós volt. Kimentem, hoztam a némi vizet egy pohárban és felhígítottam kb. másfélszer annyi vízzel a tányéromba mert halászlét, magyarán addig hígítottam, amíg a lé ehetővé vált, de még így is igen sósak maradtak a haldarabok, melyek süllőből és pangasiusból voltak. Vegyes halászlét ígértek, azt kaptunk.
A rántott süllő jó lett volna, ha nem marad nyers belül, nyilván nem fagyott ki, s a hőkezelés nem volt elég neki a kifagyáshoz. A rizs, amit párolt mirelit zöldség-egyveleggel kevertek össze, finom volt, jó állagú, a sült krumplit helyben készítették háziasan, az optimálisnál nagyobb hasábokat vágva, így nem volt ropogós, de élvezeti értéke megmaradt. A tartármártás (apró tégelynyi 300 forint) teljességgel élvezhetetlen volt.
A kérdésre, hogy ízlett-e minden, udvariasan, de tényszerűen elébe tártunk mindent. Ezek után jött a meglepetés, a számlán csak az italok szerepeltek. Próbáltunk szabadkozni, megegyezni a számla felében legalább, de a hölgy hajthatatlan maradt. Így aztán vegyes érzésekkel távoztunk, értékeltük a gáláns gesztust, ugyanakkor szívesen fizettünk volna akár többet, mint az étlapon szereplő igen kedvező árak, jobban és gyorsabban elkészített ételekért.