Kellemes ízek egy kellemes helyen.

A kisvendéglő a Városház utcai bevásárló negyed elején helyezkedik el több vendéglátóegység szomszédságában. Főszezonban sok turista jár-kel arra, ennek ellenére csak 2-3 vendég ücsörgött a teraszon. Amint megkaptuk az étlapot világossá vált az ok: az árképzés és a viszonylag speciális kínálat nyilván sokakat elriaszt és inkább beülnek egy olcsóbb helyre, az árak ugyanis átlag fölöttiek és számos megszokott fogás nincs a kínálatban.

Rendelésünk tárgya Tepsiben sült kacsacomb burgonyapürével, párolt káposztával valamint Hortobágyi palacsinta volt.
A fogásokra meglehetősen sokat kellett várni. Mint megtudtuk a picérnőtől, a konyhát a férje viszi, ami - a várakozási időt figyelembe véve - vélhetően azt jelenti, hogy a konyhában egyetlen ember tevékenykedik. A felszolgáló nő mellett még egy fiatal lány serénykedett, ő talán a lánya lehetett, így nagyjából körvonalazódott, hogy ez a vendéglő valószínűleg egy kis családi vállalkozás.
Amikor rendelés előtt az adagok nagyságát firtattam, a pincérnő tájékoztatott, hogy nem kell óriási adagokra számítani, náluk az ár ugyanis nem a mennyiséget hanem a minőséget jellemzi. Ezek után érthető kíváncsisággal vártuk a rendelt fogások megérkezését.

Ami a tálalást illeti, ízlésesen, szépen felrakott tányérok érkeztek az asztalhoz, az első benyomások tehát abszolút pozitívak voltak.
Szokatlan volt ugyan a Hortobágyi palacsinta, mert itt - egészen formabontó módon - nem a palacsintába volt göngyölve a hús, hanem azok mellé volt helyezve az egészen apró kis kockákra vágott csirkemell aprólék a szaftos öntettel. Bár a hortobágyi nem a hagyományos módon került elkészítésre, az íze pompás volt. Tökéletes érzékkel volt elkészítve a szaft is; egészen enyhén csípős, telt ízvilág, kis zöldpaprika karikák, a felkockázott csirkemell minden egyes kis darabja is puha és ízletes volt. Egyetlen apró negatívum, hogy az egyik palacsinta felerészben kicsit barnábbra sikerült, és ez az odakapott rész nekívánatos kesernyés mellékzöngét vitt a harmóniába. A tejfölös öntet sem hiányzott a tálról, bár ezzel kicsit szűkmarkúan bántak, inkább csak díszítés funkciót szolgált, ennél jóval bátrabban is lehetett volna mérni, elbírta volna a tányér.
A hortobágyi mindent összevetve valóban minőségi fogás volt, így nem sajnáltam annyira, hogy kétszer annyiba került mint máshol.
A kacsacomb is puha és ízletes volt, a kellemesen vajas burgonyapüré jól illeszkedett a húshoz.
A számla - ötletes módon - kis fonott kosárkában kerül ki az asztalra. Ebbe lehet azután elhelyezni a számla ellenértékét, ill. az esetleges borravalót - bár ez utóbbit mi mellőztük, mert ilyen árak melett nyilvánvaló, hogy a borravaló is be van építve az árba.
Az adagok tényleg nem nagyok, úgyhogy nem ettük degeszre magunkat, de a fogások minőségével (és a kiszolgálással is) teljes mértékben elégedettek voltunk, úgyhogy bátran ajánlom a helyet másoknak is.