csalódás

Már gyanús volt a 100 éves jelző, de mivel nagyon ajánlották, hát megnéztük. A lányok nagyon szépek voltak, az tény. Többek mellett a cukrászda specialitását kértük, gondoltam, abban biztosan nem lehet hiba. Kihozták, és mi neki kezdtünk. Helyesebben csak akartunk, mert a villa bele se ment a süteménybe. Még ekkor is bizakodtam, hogy biztosan van benne anyag, azért. Kiderült, hogy mégsem azért nem ment bele a villa. A keksz tekerccsel is ez volt a gond. Legalább 1 hete száradhadtak ott. Felejtős volt. Van egy mondás. Ami jól esik, az vagy káros, vagy hízlal. Ez biztosan nem volt káros, se hízlaló. Ami furcsa volt, hogy megkérdezték, hogy finom volt-e. Érdekes. A bp-i vörösvári úti cukrászdában sose kérdik meg, hogy finom volt-e a termék. Mindenki tudja, hogy az az etalon.
A 100 éves sütemény után már nem volt kedvünk a fagyijukat is megkóstolni.
Csak azt nem értem, hogy ekkora verseny mellett, hogy van bátorságuk ezt megtenni?!
Úgy tűnik, ekkora felvásárló piac mellet, még az egy hétig szétszáradt süteményt is el lehet adni.