Dicsőséges múltnak emléke

Kétszer jártam életemben Gyulán, s mind a kétszer el is látogattam a gyulai várba. A 2. alkalomra idén nyáron családi nyaralásunk keretében került sor. Az Almásy-kastély után jöttünk át ebbe a várba, mivel kombinált jegyet váltottunk a két épületbe. A vár kívülről nagyon impozáns, gyerekkorunkból emlékezetes, hogy a szerencsi csokiszeleten ez a vár is szerepelt.

A gyulai vár az egykori Magyar Királyság alföldi vidékeinek egyetlen, épen megmaradt síkvidéki gótikus téglavára, a Fehér-Kőrös ívében.
Gyulát és környékét 1403-ban adományozta Luxemburgi Zsigmond király Maróti János macsói bánnak. A Marótiak kihalásával a terület Hunyadi Mátyás királyunk tulajdonába került, aki fiának, Corvin Jánosnak adományozta. Utána a 16. század elején Frangepán Beatrix, Corvin János felesége, Mátyás király menye birtoka lett, ami akkoriban elég egyedi dolognak bizonyult, mármint, hogy egy asszony legyen a vár birtokosa.

Mivel a térség kőben igen szegényes, a vár a Körösök adta agyagból kiégetett téglából épült. A vizesárokkal védett, erődített vár a 16. század második felében Eger és Szigetvár mellett az ország három legerősebb végvárának egyike volt, azaz kiemelt védelmi jelentőséggel bírt. 1566-ban került török kézre, 63 napos (!!) elkeseredett küzdelem után Kerecsényi László várkapitány vezetésével feladták a magyar várvédők a várat, a kapitányt a törökök később kivégezték.

A vár kívülről jó állapotban van, nagyon szép fekvésű. A belső részben az elmúlt években a nemzeti várprogram keretében megkezdődött a felújítás. A belső udvarban nyári szabadtéri színház működik.
Összesen 24 kiállítóterme van a várnak, várbörtön, éléskamra, kovácsműhely, fazekasműhely, kápolna, várúri lakosztályok, török szoba, fegyvertár, lovagterem is látható.