A gyengébb

Hajdúböszörményben négyszer-ötször előfordult a kérdés, hogy és na? Aztán hol akar ebédelni? Én meg profi módon mindig rávágtam, mint a diák, aki készült, hogy az Arany Oroszlánban vagy a Beregszászi étteremben. Erre mindenki mindig azt mondta, hogy hmm, hmm, mind a kettő nagyon jó... és amikor megkérdeztem, például a múzeumban, hogy na, osztán kendek hol szoktak enni a kettő közül, akkor önérzetesen ezt válaszolták, hogy egyikben sem, hanem inkább otthon! Na, ezzel mit kezdjek... az Arany Oroszlán látszott ránézésre patinásabbnak, meg fent is volt már az ittjartamon, hát így azt választottam. Hülyeség volt. Egy teljesen semmi érdekes vidéki étterem, száz közül az egyik. Tegyük hozzá, a mosdó, WC nagyon tiszta, gondosan ápolt, a belső vendégtér, hát olyan, amilyen, a kiszolgálás... semmi figyelmet nem tudtam magamra vonni, a felszolgáló a pultban beszélgetett egy haverjával, és meg szálegyedül voltam vendég az egész étteremben, de ugrándoznom kellett, hogy észre is vegyenek olykor. A májgombóc leves erősen visszafogott minőség, igaz, kérés nélkül kaptam hozzá erőspaprikát is, használni is kellett. A második gyatrább volt, fűszeres sült csirkecomb, krumplipürével. Picikére összeaszalódott hús, semmi íze, a krumplipüré is zéró ízérték, de inkább vakolatízű volt, bánatosan ettem, aztán ittam egy Top Joy mangót, na az még azért jobb volt. Mindezért a tudásért 7018 forintot fizettem és a szervízdíj is benne van a számlában. De fogadj el tőlem egy tanácsot: inkább a Beregszásziba menj!