Egy magasabb polcon

A viszonylag gyenge Arany Oroszlán után másnap a város másik nagy éttermébe ültem be szombaton, ha már mindenki együtt emlegette a kettőt, nézzük, mi a más itt? Hát ég és föld... az ottani nyomott érdektelenség itt kellemes meglepetésbe virult át, és bár külsőre a másik tetszett patinásabbnak, belül a szív melege várja itt a vendéget. Kedves, szerető leányszemek vigyázták végig tápcsatornám foglalkoztatását, Először elbeszélgettünk, mi is ez itt, mit ajánl, mi várható, ez jó-e ahhoz vagy sem, aztán úgy látták rajtam, hogy jó lesz nekem a beregszászi leves, hoztak is egy szép adagot, érdekes volt, gomba, hagyma, marhahús, répa meg talán káposzta is (emlékeszem, egyszer Beregszászon egy fergeteges hasonló levest ettem egy étteremben), szóval a leves jó volt, sok is, még hagytam is belőle. De érdekes volt, másszerű, újszerű, szokatlan, szóval több, mint máshol. A másodiknak kért szarvasnyak Aranyosvölgyi módra aztán feltette az ötöst az étterem tetejére, pompás volt remek mártással, csupa jó lubickolás, az egészhez kiegészítés, hogy belépéskor ittam egy Toma üdítőt, kilépés előtt meg egy félliteres limonádét, hát, remekül éreztem magam! És azok a tündi leányszemek, amik bájosan pásztázták, hogy ennek a kóbor vendégnek vajon ízlik ez a dolog vagy sem... azután meg is beszéltük, vigyorogva fizettem, örömmel többet is, és nagyon elégedetten távoztam!