Váratlan plusz

Amikor Hajdúböszörmény nevezetességeit tanulmányoztam előzetesen, fel sem merültek, mint érdekességek a temetők. Hát aztán, temető mindenhol van, olyan is van, hogy egy pici faluban három, ki az ördög tekintené külön látványosságnak őket? Na, de kuriózumok azért akadnak, valami szokatlan, valami más, sökfák, szív alakú sírköves, csónakos-fejfás, stb. Szerintem, ha azt mondom, hogy csónakos-fejfás, 10 emberből nyolcnak simán Szatmárcseke jut az eszébe és joggal. De a drága Margó a tájházakban, aki ellátott útravalóval, szellemi hamuban sült pogácsával, a lelkemre kötötte, hogy aztán meg ne feledkezzek az ő kopjafás temetőjükről, mert az is van ám! Elég sűrű volt a napi programom, de azért ezt is beiktattam, persze, a nap végére... és láss csodát! Ameddig a szem ellát! Nem is kopjafás, hanem inkább csónakos-fejfás, teljesen le voltam nyűközbe tőle, először is, a nagy különbség a szatmárcsekeihez képest, hogy ott - úgy emlékszem - csupa szürke, fekete és eléggé egyforma sírfa van. Itt viszont színes a temető! Sokkal vidámabb! Inkább a világosabb barnább tónusok dominálnak, de akad piros is, meg fehér is! És olyan sok van, hogy akár egy többórás sétát is megérne, a képek nem mutatnak be igazán semmit, ugyanis erősen esteledett, inkább a lemenő nap utófényei ezek, egyszer csak észrevettem, hogy egy alaposan sötétedő temetőben mászkálok valahol, élő ember sehol, a sírköves részen láttam egy humanoidszerű figurát, furcsán széttárt kézzel és dülöngélő mozgással ment valahová, nem esküdnék meg rá, hogy élő ember volt. Viszont egyre nagyobb volt a sár is, a cipőm meg egyre nehezebb, hát elbúcsúztam a helytől, és elhagytam a temetőt, de őszintén ajánlom mindenkinek megtekintésre!