Hajdúböszörményi Bocskai téri református templom Hajdúböszörmény

Közben illőn megtekintettem a táncoló hajdúk szoborcsoportot, és roptam néhány lépést én is a martalócokkal. Közben megint telefonálgattunk, és azt mondja tiszteletes úr. , hogy jaj, rossz helyen vagyok, nem ott kell, ahol a szobrok vannak, hanem a másiknál! Erre én kocsinyergébe pattanván átviharzottam a jó messzire lévő másik templomhoz, ahol éppen találtam is egy fényes egyházi személyiséget, aki jött éppen ki a templom ajtaján. Megörvendettem vala, de aztán ment tovább a tévedések vígjátéka, nem ő volt, akit kerestem, hanem az mégis inkább a másik templomhoz tartozott, így aztán szétrágtam a szalmakalapomat majd ugrálni kezdtem rajta, de meglátogattam ezt a templomot is. De most nem erről van szó, hanem a Bocskai téri templomról, ahová természetesen később visszatértem, megkerültem az egészet és végül be is jutottam, a tiszteletes úr nagyon jófej volt, fiatal, jótermészetű ember, aki összekeverte a szobrokat és azért irányítgatott engem el (az Őseink szobrot keverte a hajdúkkal), de ezen hamar túltettük magunkat, és bejárhattam vele ezt a hatalmas teret, fantasztikus méretek, több emelet karzat, fából, impozáns, ódon belső, mint az evetke, le és fel szaladgáltam a lépcsőkön, a toronyban, szívtam magamba a faszerkezetek poros varázsát, elképesztő, hogy mindkét templom külön-külön több mint 1000 embert képes befogadni, és valaha erre volt is igény, ezt a templomóriást egyszerűen kinőtték, hát építettek egy másikat is. Hagyjuk a történelmi adatokat, öt újságot, brosúrát is kaptam tiszteletes úrtól, de ezzel nem untatok senkit, úgysem megy el oda senki, hacsak most nem, hogy felhívtam rá a figyelmet! Szóval ez itt valaha egy böszörmény templom volt, a Magyarországon élő muszlimokat hívták így, az itteniek valószínűleg Iránból származtak. És aztán így építkeztek folytatódott a dolog tovább, a mai monumentális református templomig. . .