Valahol a tájban

Nos, a zeleméri templomrom nem igazán Hajdúböszörményben van, inkább Hajdúböszörmény és Debrecen között félúton, de mit tegyünk, ha Zelemért az egyik földesúr elkártyázza és hozzácsapják mondjuk egy másik faluhoz? Pedig éppen a zeleméri vasúti megállónál található, ahol éppen meg is állt a vonat, amikor arra jártam. Szóval, autó le a sárban, átmászni a síneken, aztán a rom egy kis dombon van máris. Az ilyen templomromoknak mindig valami misztikus magyarságos őserőt tulajdonítanak, rátelepülnek a sámánkorszak figurái, itt is van királyszobor mellett Atilla szobor is, mint jellegzetes őskeresztény, három fehérdzsekis néni, abból a tipikus nemzeties lelkű fajtából meg éppen misztikusan égetett valamit lent a szalonnasütőben. És hát mondták is, hogy itt aztán olyan földenergiák meg kisugárzások vannak, hogy na még hogy! Ahogy az ilyen helyeken lenni szokott. Aztán felkértem az egyik hölgyet, pontosabban hölgyválaszt tartottam, hogy ki fotózna le egy ilyen törzsétől elszakadt magányos szkíta harcost, mint én, és fel is áldozta magát azonnal az egyik a kérés oltárán, így hát bejártuk vele a romot, gondolatokat csereberéltünk, aztán megköszöntem és visszakísértem az energiáihoz. Tehát jól telt a nap, a valamikori templom megmaradt fala vígan dacol az idővel a napfényben, és én is találtam valamit, amire esetleg mások figyelmét felhívhatom.