Egy kis rész is lehet izgalmas

Az ittjartam éjjel-nappal buzgó ügyfélszolgálatának munkatársai olyan bőséges információval árasztották el ennek a helytörténeti gyűjteménynek a külső leírását, ami már önmagában elég, nyilván nem érdemelne további ismereteket, mert ki vagyok én, hogy kiegészítsem. De más dolog az elmélet, meg más dolog a valóság. Szóval, Gulyás Attila, a kitűnő és kedves muzeológus és talán lelkes lokálpatrióta, aki elkalauzolt előbb a tájházba, itt folytatta velem a helység bemutatását. Nem volt túl nagy felület ehhez, a kiállítás éppen valami átrendezés alatt áll, csak egy kis része tekinthető meg. A ház maga dr. Rittersporn Miklósé és családjáé volt, a doktor úr itt gyógyította a betegeit is. 1944-ig élt, aztán a házat 1952-ben államosítottak. Akkor ebből már mindent tudsz is. A szép épület üres szobái között azért akad "lakott" is, itt néztük meg az egyedülálló helyi szokások közé sorolható sajátosság, a szekeres zarándoklat relikviáit. Ez a szekér, ami erre a célra fel van állítva ide, a legutolsó ilyen az országban, ha jól értettem. Szóval, itt nem gyalog, hanem szekéren. A hír szerint a módosabb, szekeres gazdák felvették a szekérrel nem rendelkezőket és így segítettek azokon. Ez így közösségi élmény. Nem is nagyon mesélnék erről többet, mert a képek többet elárulnak, nekem érdekes élmény volt, legyen az másnak is!