Kalandos történet

Valahol ott kezdődik a dolog, hogy a török kipusztítja Magyarország nagyrészét, az Oszmán Birodalom kiűzése után meg mindenféle külföldi nagyurak mindenféle más nemzetiségűekkel népesítik be a hazát. A Hajdúságba például Bocskai István hozat hajdúkat. Azok meg a vallásukat, miután rácok, görögkeleti egyházi kultúrát. Keletkeznek is hajdúvárosok, közben a hajdúk nemzedékről nemzedékre elmagyarosodtak. Na, és a tizenkilencedik-huszadik század határán már igencsak szerették volna, ha magyarul mizésnek a görögkeleti templomokban. Ezért aztán felkerekedett 461 görögkatolikus hívő 1900-ban, hogy a római pápa, a nyugati kereszténység mindenhatója, engedélyezze, hogy a rácok Magyarországon magyarul használhassák a keleti-keresztény vallásukat, azaz, egy olasz gróf kegyelmétől függött, hogy itthon a rácok magyarul éljenek meg egy bizánci vallást, ami tulajdonképpen izraeli. De azért ez elég szép, nem? Ebben az időben a pápák rendre olasz származásúak voltak, talján nemesi családok bandaháborúja volt, hogy mikor kinek a fia-borja üli meg a pápai trónt, és aztán veszi ki részét markánsan a világpolitikából. Hát ezért. Tehát a zarándokok sikerrel jártak az olasz grófnál, szabad most már magyarul itthon, meg később meg is alakult a püspökség, és most éppen Kocsis Fülöp érsek/püspök/metropolita stb. ül a csúcsán. Hát erről szól ez a szobor. Középen a pápa kegyes éppen, két oldalt meg az emberek/zarándokok kőbefaragva.