Nagy csalódás

A hajdúszoboszlói sörbár volt a legnagyobb csalódásunk azon a napon. Alig vártuk, hogy leöblítsük a torkunkat egy jó IPÁval, előtte az interneten tájékozódtam, hogy lehet-e e városban bárhol kézműves sort kapni, ez az egyetlen hely akadt horogra.
Itt pedig közölte velem a pultos kislány, hogy “volt elég sok kézműves sör, hét féle is” (nem akartam elkeseríteni, hogy a “sok” az mondjuk 70 féle nem hétféle s nem ritka, hogy 100 felett van a sörválaszték egy jobb sörözőben), de már nincs, mert a beszállító nem tudat teljesíteni a rendeléseket.
Úgyhogy, ha már ott voltam, akkor kértem egy pohár borsodit, az friss volt és hozta azt a szokásos jellegtelenséget, amit ez a kukoricázott, nagyipari, átlagon aluli sör szokott hozni. (A magyar nagyipari sörmárkák közül a hidegkomlós Drehert és a Soproni 895-öt tartom jobbacskának, a többi gyenge vagy közepes.)