Átlagos hely - élvezhető pacal, gyenge kenyér, túrógombóxc mirelitből, nem túl kedves kiszolgálás

A bejárat előtt hívogató fémtábla Mindennap pacal felirattal. A beltér szerethető, gerendás mennyezet, magasított kovácsoltvas székek a pult előtt, a terem végében nyers téglából kirakott történelmi Magyarország sziluett ragadja meg tekintetünket, de kitették az 1886-os borászati térképet is. Az asztalra helyezett művirágról le tudnánk mondani.
Hagyományos magyar konyhát visznek. Kínálnak többek között kacsasültet párolt káposztával burgonyapürével, cigánypecsenyét, különféle töltött-rántott húsokat, hagymás rostélyost, marhapörköltet, palacsintákat, gesztenyepürét és szilvásgombócot.
A pacalpörkölt élvezhető, de nem igazán meggyőző, gyenge minőségű kenyeret adnak hozzá. A túrógombócot édes tejfellel tálalják, amiből többet is elfogadnánk. Négy gombóc az adag, ami elég komoly, maga a gombóc jobbféle mirelitáru.
A kiszolgálás formálisan udvarias úgy, amennyire, szívélyességnek, kedvességnek, motiváltságnak, mosolynak nyoma sincs. A számlához 10% szervízdíjat adnak hozzá, viszont a csomagolás és a kenyér nem kerül felütésre.
Az itallapon a borok esetében nem tüntetik fel sem a termelőt, sem a borvidéket, sem az évjáratot, mintha a kilencvenes években járnánk. Kérdésemre megtudom, hogy a Koch pince borait tartják. Elvben 17-félét kínálnak nagyon kedvező áron, de az, amit kiválasztottam - egy biobor, melynek fajtáját a felszolgáló nem tudta megnevezni - épp nem volt raktáron.
A sörválaszték szűk, mindössze hat tétel a Heineken portfólióból, köztük kettő alkoholmentes, a hatból nem tudtak szolgálni kettővel, köztük a csapolttal sem.
A tömények rovatban háromféle Unicum, négy kommersz import tétel, pálinkát nem lelünk, ami elég különös egy karakteresen magyar helyen.