Zöldkert Vendéglő Harkány

A hölgy, aki velem volt és aki egyébként festőművész Bécsben, annyira el volt ragadtatva ettől a helytől, hogy ide mindenképpen jöjjünk el enni, ez valami zseniális, ő ilyen jót még Magyarországon nem evett. És így is lett. Megbeszéltük a főnökkel (? ), tulajjal (? ), hogy ekkor és ekkor jönnénk, jó sokan, aztán legyen ám itt mindenféle finom. És a főnök vette az adást, annak ellenére, hogy aznap nem nyitott volna ki az étterem, egy hatalmas ebédet álmodott és készített nekünk egyedül, grillhúsokból, sajtokból, szőlőből, dióból, hogy a fülünk is kettéállt, és mindenki odavolt ezért a helyért. Na, ezzel a nosztalgiateherrel jöttünk ide, most a nejemmel jártam erre, kiválasztottuk az éttermet, és nyílegyenesen idejöttünk. Hááát. . . hmm. . . nem ugyanaz. Itt most valami más történt. Az étterem ugyanolyan, kint is, bent is, de az étel nem. Szűk választék, valami menük vannak, de amúgy olcsó is ráadásul, egyébként régen is feltűnően olcsó volt, szóval, most kértem egy borsólevest, meg egy házinyulat vadasan. Nejem valami komplikáltabbat evett. A borsóleves színtele volt, csupa borsó meg répa, de egyszerűen ízetlen, unalmas, de csak ettem, ettem. . . jött a nyúl. . . hát, ha van a nyúlba farhát, akkor ez valami ilyen volt, Hús alig, csontszilánkok mindenfelé, alig akadt valami leszopogatni való hús bármin is. . meg volt egy májféleség is benne, gyakorlatilag nyers, amikor beleböktem a villát, piros vér folyt ki belőle. . . a zsemlegombóc külön edénykében érkezett, az egész jó volt, meg a mártás is ehető, szóval, a gombócot mártogattam bele a vadasmártásba, azt ebédeltem. Közben, közvetlenül mellettünk valami feltörekvő fiatal, aki nyilván kiesett valami tehetségkutató első fordulójában, veszettül énekelt régi slágereket, őszintén, nagyon vártam, hogy vége legyen. Hálás is voltam, amikor abbahagyta. Nagyon meglazította az idegrendszeremet. De a feleségemnek ízlett a gombás-májas valami, nem is volt drága az ebéd, én választottam a helyet, de előtte még az ittjartam-ot is megszemléltem, szóval, nem fogok túl sokat erre járni a következő században.

Dalmát grilltálakat rendeltünk csevapcsicsával, pljeskavicával, grillkolbásszal, sertésnyárssal és a hozzá tartozó hagymával, ajvárral, sültkrumplival. Minden jó volt, de semmi extra. Hiányzott a füstös íz, mert csak olajban sütötték meg. Úgy emlékszem, azért, mert már nem működött a grill. Remélem, legközelebb minden összejön! Az étterem belső tere gyönyörű. Olyan, mintha száz évet visszaléptünk volna az időben. Szép tálalószekrény, kékfestő függyönyök, csodaszép kemence, téglapadló, fagerendás mennyezet, régi tárgyak mindenütt ízlésesen elhelyezve, otthonos hangulatot teremtve. Az udvar/kerthelyiség is bővelkedik ötletekben, valamint sok szép növényben. Kellemes hely. Nem olcsó, de igényes. Ajánlom.

Kérdésemre, hogy hol van szabad asztal, a vendéglő végébe mutatott, hogy ott találnak. Ez már megalapozta a hangulatot. Nálam az a normális, hogy ha sok is a dolga, akkor is odakísér egy asztalhoz majd esetleg a sok munkára hivatkozva elnézést kér és ott hagy. A pincérrel a következő találkozásunk 15 perc múlva volt, ekkor felvette az ital rendelést, amit újabb 15 perc múltán hozott ki, és ekkor az étel rendelést is felvette. Az ételek leírása megkapó, az árak egyébként jók. Viszont az étterembe lépéstől az ételek megérkezéséig majdnem 1,5 óra telt el. . . A fő meglepetés az egyik salátában mászkáló extra hús volt egy kukac képében. Mivel ismertük már a kiszolgálás gyorsaságát, jól átnéztük a maradékot és komoly válogatás után a nagyja elfogyasztásra került. érdekes hozzáállása volt a pincérnek, hogy erről senki nem tehet. Hát ki a rosseb tehet róla, majd mi és nem az aki nem mosta meg ? Némi öröm az ürömben, hogy legalább a kukacos salátát a végén nem számolták fel, de ez nem ad hozzá a színvonalhoz semmit. A végén meglepődtek amikor az "ízlett? " kérdésre azt mondtuk, hogy nem. Szerintem nincsenek őszinteséghez szokva. . . Szóval. A hely jó lenne, ha nem 2 pincér szolgálna ki, mert így rettentően lasső, csak az menjen be akinek szabad az estéje. Az ételekben semmi különös nincs, középszerűek, vagy még az alatt is vannak. Pl. nálam a sült krumpli nem egyenlő a hasábra vágott nagyjából megfőzött krumplival, amit a hús alá téve még tovább párolódni hagyunk, hogy véletlenül se roppanjon, illetve a magyaros ízvilág nem azonos a halomban púpozott fonnyasztott hagymával. A helyben nyaraló németek megszállva tartják ezt a helyet is mint minden mást a környéken, de ez egyébkén elviselhető ha a megfelelő létszám alá csökken a mennyiségük, mert addig kibírhatatlan a hangzavar. Az ételek :
Az általuk nagyon preferált sűlt töltött káposzta, a grillkolbász, a húsok jó része teljesen átlagos, némi említésre méltót csak az egyik natúr fokhagymás-paprikás szelet jelentette, de azt meg igen nehéz elrontani. Fűszerezés ügyben azt mondanám, hogy az ízetlen német kajákhoz szokott szájnak kellemes, de a magyaros ételeket kedvelőknek kevés az ízesítésük, és ezt minden kirendelt ételre el lehet mondani. A végén desszertet, kávét sem kértünk, örültünk, hogy szabadulunk. Összegezés. Sokkal többet, jobbat vártunk volna, és bár az áraik nem magasak, elvárom, hogy valóban vendégként kezeljenek, korrekt kiszolgálással, és ehető minőségű ételekkel ( ne kukaccal ) lássanak el. A társaság egyik tagjának megjegyzése volt, hogy lehet, hogy jobbhoz szoktunk, de ha nem így lett volna, ez a hely akkor sem érdemel meg még egy esélyt.