jó 40-50 perces sétával lehet elérni a tanyát (majdnem 5 kilométeres gyalogút) amely egykor egy családi bio-gazdaság volt, persze akkor nem így hívták, a 30-as években alakították ki, később államosították, TSZ-esítették, aztán turistaszállás/kulcsosház lett belőle. Aki kényelmes vagy egészségi állapota miatt nem bír ennyit gyalogolni, azt 3000 Ft-ért házhoz viszi a szállásadó ZSUK-kal, ami bírja a kemény terepet is. A csomagokat ingyenesen felszállítják, napi 1-2x fordulnak, igény szerint. Az ivóvizet szintén úgy kell felhozni autóval, mivel nincs csatornázva. Éveken át ez volt az egyetlen megközelítési mód, azonban tavaly - talán a közeli vadászház tulajának vagy az erdészetnek köszönhetően - de kerülővel Bakonybél felől most már autóval is be lehet jutni a táborig, ami elég nagy előrelépést jelent. Több kőépület található elszórva, amelyeket cserépkályhával lehet fűteni. Ez még akár nyáron sem elhanyagolható szempont, mivel a Bakonynak ez a része az ország egyik leghidegebb pontja, és velünk már előfordult júniusban, hogy be kellett éjszakára fűteni, annyira hideg volt. Az épületben elvileg van angol WC, de ha az alacsonyabb napidíjat akarja fizetni a vendég, akkor ezt lezárják és csak a kinti "pottyantós budikat" lehet használni, amelyekből van 4 db. A WC papírt magunknak kell vinni. 2 db zuhanyzó volt (ez nem a természet lágy ölén, hanem az épületen belül, villanybojlerről), amelyek koedukáltak. A szobák nagyon egyszerűek és lepukkantak, régi emeletes ágyak vannak bennük, sokszemélyesek (10 fő felett). Van nagy közös konyha, ahol gázpalackkal lehet főzni. Ha a palack kifogy, akkor a szállásadó gondoskodik a cseréről. Ő segít abban is egyszerűbb dolgok bevásárlásával, hogyha esetleg nem jól számoltunk az élelemmel, friss kenyeret hoz fel a szálláshelyre. Van egy közös épület (Hodály néven), ahol előadásokat, közös rendezvényeket lehet tartani. A környék igazán békés, természetközeli. Kisebb-nagyobb gyalogtúrákra lehet indulni a környéken, a tanya mögött már az erdő húzódik. Sok a kullancs, erre érdemes felkészülni. Aki a még nomádabb körülményeket szereti, az sátrazhat is a házak menti füves szabad területen. Takarítaniuk a vendégeknek maguknak kell. Az étkezésre azért írok 4 szívecskét, mert nagyon finomakat főztünk közösen 50-60 főre, de ez igazából nem a Ráktanya érdeme. Őszintén szólva nekem ezek a körülmények már túlságosan kényelmetlenek, így leginkább csak a társaság miatt megyek/mentem. A tévé meg az internet nem hiányzik, mobil térerő is csak bizonyos helyeken van, de a lepusztult, nem tiszta tömegszállásokon nem érzem valami jól magam.
