Egy jó kanyar

Kalocsáról tartottunk ma hazafelé, mondtam, együnk Pakson... nem jó, egy óra kerülő... ok, akkor együnk Solton. Nézem az ittjartamot, ott nincs is étterem... na, de valahol csak eszünk! Aztán az úton ki van írva, hogy halászcsárda arra... jókor, jó ütemben. Harta, kanyar, Dunasziget! Meleg van, emberek, családok fürdenek a Dunában. Sok az autó. De bent az étteremben nem. Kint a teraszokon két asztal foglalt, mi meg inkább beültünk az árnyékosabb részbe. Szépen van megterítve, igényesen. Rögtön hideg limonádét kértem, aztán, mert ez egy halászcsárda, persze, hogy halászlét, mi mást? Vegyest. Feleségem patikus-szeletet evett. Nem hamar, de megkaptuk. Nekem a halászlé négyesre értékelődött, nem volt a felsőkategóriásaim között. Később megbeszéltük a felszolgálóval, aki azért annál több is volt, hogy ő is négyesre értékelné, pedig az ő műve. Itt aztán elkezdtük csillogtatni mindketten a halászléről vallott elképzeléseinket, és nekik is, az ő családjukban is nagy hagyománya van. Remek részletek derültek ki, kezdve onnan, hogy a harcsának a fejét és farkát is bele kell főzni a lébe, különben... amúgy pompásan elbeszélgettünk. A kiszolgálás, kedvesség szenzációs! Kértem még rántott pontyot is tartárral, ha lehet, kis szeletet, megoldották, nagy szelet lett, nagyon finom vajban sült krumplival, élmény volt! Limonádéból hármat is megittam. Szóval, végül a számla 12.000 forint körül volt, ezt fejeltem meg még továbbiakkal, mivel szervízdíj nem volt az árban. De megbeszéltük a nejemmel, egyáltalán nem tartotta soknak se ő, se én. Aztán bejött a teraszra valami zajos, piszkos alakokból álló banda, hangosan handabandáztak, erről persze nem az éterem tehet, de beletört az idill. Egyébként tényleg jó a hely. Évszakja, napszakja válogatja, mikor milyen lehet, ajánlom is bármikor!