Fősodratú csárda helyenként túlzott árakkal

A hagyeshalmi Paprika csárdában már több mint fél évtizede tervezek megállni, a minap ez végre összejött. A bejáratnál megannyi notabilitás fényképe, akik itt ettek az elmúlt évtizedekben Dörner Györgytől Szinetár Miklósig. (Ez csak párnév volt a kb 100-150 ismert ember közül, akinek a berámázott képe és aláírása az előcsarnokot díszíti.)
Többen voltunk, sokfélét rendeltünk, mindenki mást. Hortobágyi palacsintát, húslevest velős csonttal, tatárbifszteket, fokhagymakrémlevest, pontyhalászlét belsőséggel, negyed kacsát, vegyes desszertet és gőzgombócot. Fogásaink fősodratú, tisztes, old school ételek voltak, korrektül elkészítve. Örvendtünk volna, ha a pontyhalészlé 2200 forintért filézett pontydarabokat tartalmazott volna, hogy ne kelljen a szálkákkal bíbelődni. Persze lehetne értekezni a lisztes sűrítés idejét múlt mivoltáról, a késztermékhasználatról (fagylalt) vagy a túlpárolt kacsáról, mi inkább azt értékeltük, hogy ropogott a kacsa bőre s nem a hibát kerestük a fogásokban.
Az árak jellemzően felette voltak a csárdákban megszokott árszínvonalnak. Tatárbifsztek 3000, vegyes desszert 1500, de főleg az zavart, ami sajnos csak a számlázáskor derült ki, hogy egy liter szódára 1300 forintot kértek. Mi meg ittunk kettőt, gondolván, hogy spórolunk. Nos, egy útmenti csárdában ez egyszerűen abszurd, a vendég lehúzása, az Onyxban vagy hasonló első osztályú helyen üsse kavics, az ember rándít egyet a vállán, de egy csárdában ahol a limonádé fél literje 690 forint, ez túlzás. Egyébként a limonádét nem citromból, hanem citromléből készítettek. Egy fél liter búzasörre is elég húzós ár 990 ft.
Kértem a halászléhez zöld erőspaprikát, arra is felszámoltak 400 (!) forintot. Ez bizonyára szerepel az étlapon, mert volt olyan rovat, hogy extrák, de ki figyel erre, szerintem illett volna figyelmeztetni, hogy az extra költséggel jár a paprika. Így ettem egy korrekt, jó közepes halászlevet 2600 forintért.
Legkiemelkedőbb mozzanat az ételek között a velős csont volt. Tiszta véletlenül tíz nap leforgása alatt harmadszor ettünk velős csontot, ez messze a legjobb volt, egyszerűen tökéletes. Kellő mennyiségű, nem túlfőtt velő volt a csontban.
A beltér nekünk nagyon tetszett, hagyományos magyar motívumok és intim szeparék jellemezték.
A kiszolgálás kifogástalan volt, pincérünkről csak jót tudok mondani.
Összességben jó élményként raktároztuk el az itt elköltött ebédet, az abszurd szódabeárazással, meg a szokásrendtől eltérő erőspaprika felszámolással sikerült a kitűnőt (amit lélekben már megszavaztunk a leginkább jó közepesnek nevezhető konyha dacára) lerontani jóra.