A kilátás, a panoráma páratlan: Balaton, Szigligeti vár, a Balaton-felvidék déli hegyláncai, alattunk a falu házai, temploma, igazán lenyűgöző, csodálatos. A meredek lejtőn kis teraszokat alakított ki a tulajdonos, aki már 6 éve él itt, egyébként egy elvarázsolt figura, ősmagyar csontkovács. Az egész hangulat nagyon nomád, puritán, de teljesen természetközeli. Úgy éreztük magunkat, mintha egy ismerős telkére beugrottunk volna iszogatni, pihenni. Ettünk fagylaltot szép üvegkehelyben (200 Ft/adag), egyébként bolti dobozos jégkrémből elég bátran, nagykanállal adagolva, nem dekára megy. Dió, citrom, eper, sztracsatella, vanília. . . volt vagy 10 féle íz. Házi szörpből 20 féle ízt lehet kóstolni, és a tulajdonos melegen ajánlotta is, hogy minél többet kóstoljunk, ezért ad hozzá kicsi 2 dl-es poharat. A szörpök mellé kaptunk kancsóban vizet és szódát, és mindenki magának keverhette be. A kézműves szörpöket Reziben készítik, kitűnő volt. Fahéjas alma, menta, csipkebogyó, bodzavirág, akácvirág, kékszőlő, orgona, szilva, málna, citromfű, körte. . . ezekre emlékszem, mi ezeket kóstoltuk, még jó, hogy sokan voltunk. (100 Ft/dl). Kézműves sörök a Krois Brewery sörfőzdéből, helyi borok, fröccs, pálinka - ezekről nem tudok sokat, mivel a társaságból senki sem ivott, valamint az ételkínálat is autentikus: házi mézek, friss magvas cipó, házi sajtok, mangalica kolbász, szalonna, zsíros deszka. Az ételeknél fejenként 1000 Ft-os egységárat állapítottak meg, és mindenki evett mindenből bőségesen. Amúgy az egész hely mondhatni becsületkasszás, a távozáskor mindenki bemondja, hogy miből mennyit evett-ivott, aztán fizetünk valamennyit. A táblára ki van írva, de a tulajdonos is elmondta, hogy itt nyugodtan ehetjük a saját elemózsiánkat is, nem tilos, sőt, ha csak a panoráma miatt térnénk be, akkor is bátran nézzünk be/ki a teraszra. Egy teljesen elvarázsolt figurával találkoztunk itt, de nekem tetszett, mindamellett, hogy én a magam részéről ezt az életformát nem tudnám felvállalni.