Részünk a világörökségben

Na, megyek bambán a 37-esen, semmi terv, csak előre, aztán bevillán a szemem sarkába a barnán keretezett jellegzetes tábla, hogy hopp, itt valami nevezetesség, látnivaló van! Hogy mi? Hát Hercegkút! A pincesor, a világörökség része! Na, el is mondtam magamat mindenféle fotelturistának, zombinak, műveletlen tahónak, hogy majdnem csak úgy elmentem mellette, mint eszetlen! Tehát irány a kőporosi pincesor, Amúgy kettő ilyen is van a völgy kétoldalán, a Gombos-hegyi meg a Kőporosi farkasszemet néz egymással a távolból. Egyébként pincesora, meg annak jellegzetessége válogatja, hogy milyen. Ugyebár Villánykövesden meg Palkonyán a szorosan egymás mellett álló házikók sora, itt meg a lejtőbe vájt tipikus kis háromszög-alakú pincebejáratok (kis hobbit-falva), illő távolságokra egymástól. Ez a tokaji borvidék északi nyúlványa, a kiváló nedű, a királyok bora itt is terem, csak egy kicsit másféle mindenfelé. A pincesoron sétálva egy kutya rámakaszkodott, vonzom a kutyákat, először csaholva, támadólag lépett fel, aztán csak vakarászást akart, és követett mindenhová. Később átváltott a kis hűtlen egy fiatal párra, a lány szorgalmasan vakargatta a hasa alját, a kis perverz meg igen boldog volt, aztán kiderül az egyik pincénél, hogy tulajdonképpen senkié az eb, közvakarás és szórakoztatás céljából tölti itt idejét. A pincesorok végénél sok pince már elhagyott, kitört, bedőlt az ajtaja, vagy éppen szorgos korhadás alatt áll. Amelyik így nyitott, amibe bele is lehet menni, de nincs miért, csak azt látod, hogy az a jellegzetes tokaji fekete penész itt is jelen van mindenfelé a falakon. De például nincs olyan pont ahonnan az egészről egy jó képet csinálhatnál, legfeljebb akkor, ha egy drónnal vagy felszerelve.