Törött kocsi

Valami eltört bennem,mint kocsiban a tengely.Imádom a várost, a nyugalmát, a vendéglátó helyeit, a panziókat, a hoteleket. Imádom a bort, a jó kajákat. Ehhez most az egyszer nem volt szerencsém. Pedig a kiírás szerint jónak tűnt az étel. Sokadszor voltam itt, de biztosan utoljára.Eddig nem volt gond, hogy magyarul köszöntem, amikor beléptem a csárdába. Most azt láttam a pincér arcán, hogy - na,még egy menüzabáló magyar. Igaz, hogy csak menüt kértem, de ezzel sem volt baj eddig. Most úgy nézett rám, mint egy trágyadombból előhúzott gilisztára. A frankfurti leves fél méterről landolt előttem. Jó dobás ( gondoltam ) csak egy kicsit löttyent ki. Aztán megbékéltem, mert úgy láttam, hogy egy szép, nagy darab kolbászt kaptam a levesbe. Na, egye fene, nem bánom a szervírozást. Aztán, ahogy kevergettem a levest, a kolbász egyre kisebb lett, kezdett szeleteire szétesni.Egy barna, egy normális színű, még egy barna és így tovább. Rájöttem, az összefagyott virsli kezd a levesben felmelegedni. Szép sormintát tudtam a színes és színtelen virsliből kirakni, amit meg is említettem.
- Nem kell itt enni, ha nem tetszik-jött a válasz.
No, nem tetszett. Így fizettem ( mert így nevelt az anyukám )és amilyen gyorsan lehetett elhagytam a fedélzetet. Nagy felindultságomban három leszúrt Rittberger és két nagy málna után a központban találtam magam. A sétáló utcán legalább három helyet találtam, ahol kétharmad áron ( "k"ocsihoz képest )lehetett menüt enni. Nem beszélve arról, hogy a többféle levest és második félét össze lehetett válogatni kedvemnek és ízlésemnek megfelelően.Éhem múlásával dühöm is elpárolgott, mint szememről a köd.
Az arra járóknak ajánlanám, hogy nézzék meg, kérdezzék meg, hogy volt-e nagy szervizen a kocsi. Ha nem, vigyázzanak vele, mert menet közben gyorsan lerobbanhat.