Életem legrosszabb szállása, vacsorája

Életünk legrosszabb szállodája az ár-érték arányt figyelembe véve, mert voltunk már persze tömegszálláson is.
Mi 45 percet vártunk, mire a tulaj le tudta emelni a pénzt a szépkártyánkról.
A félpanziós vacsora pocsék volt, nagyjából abból készült, amit a pincér a konyhán össze tudott kaparni. Megjegyzem, a tárkonyos raguleves nem tartalmazott sem húst, sem zöldséget. Bár, lehet, én vagyok túl igényes.
a személyzetről: nem írok túl sokat, csak annyit, hogy a személyzet egyetlen egy embert takart, aki elláta a pincér, a londíner, a recepciós, a szakács, a kertész, és az úszómesteri teendőket is egyaránt.
Információim szerint ezt a hotelt a tulajdonos édesanyja álmodta meg ilyennek, amilyen, és szerintem nagyon elkeserítő, hogy a fia hagyja leépülni, és az utolsó fillért is kiszedni belőle.
Ja, és a zuhanyt kb 2 éve nem igen takaríthatták. Sajnálom, hogy "nullás" értékelést nem lehet adni.