Sikeres randevú

Mivel a görög-keleti ill. szerb-ortodox templomok a gyengéim, mit küzdöttem ezért, hogy ezt is valahogy nyitva találjam... mert először reménytelennek tűnt. A gondnoknő azt mondta, hogy ezeken a napokon nem lesz a városban, sajnálja, nem megoldható. De talán hallva vággyal teli buzgalmamat, később talált megoldást, hogy ez a szerencsétlen vándor mégis odajárulhasson az ikonosztázion elé, Nehéz volt összeegyeztetni a sok különféle megbeszélt dolgot, mert szinte mindenki ugyanakkor ért rá, múzeumban, tájházban, templomban, szóval nem volt egyszerű a logisztika, de végül a legtöbbet, legjobbat sikerült kihozni mégis. Az úr, aki a hölgy helyett jött, már ott várt a kerékpárjával, és nyitott is nekem. nagyon kedves, rendes ember volt ő is, amit tudott, elmesélt a helyről. És sok dologban egyet is értettünk a világ dolgairól. Amúgy a görögkeletiek eredetileg a török-görög háborúk idején menekültek ide, építhettek először torony és harang nélküli templomot, aztán később tornyot is lehetett. A bejárat mellett van egy nagy festmény egy hölgyről, ő volt a főszponzor, az ő pénzéből nyerte el a formáját végül a templom. Izgatottan szaladgáltam le és fel, a segítőm békésen tűrte, amíg kigyönyörködöm magam. Érdekes, hogy az ilyen emberek soha nem fogadnak el pénzt... mindenesetre hálás vagyok neki a látogatásért.