Vezess új ízekre engem...

Szóval, ha nem is a Lucifer a Tragédiából, de azért valami újat mindig meg kell kóstolni, nem? Aha, ilyen a kígyó meg az almafa is... szóval szomjas voltam Hollóházán a parkolóban, mert melegen süt le a nyári nap sugára, és éppen szemben vagy egy ilyen szocreál betonház teraszán a büfével. Hát fel is mentem. Lány előkerül a pultban, vendég ugyanis alig, azaz semmi, mit igyunk, hát, valami alkoholmentest.. jé, itt van Kofola, meg nem is csak egy színben. Hát persze, pár lépés a határ... a délszláv Kokta (vagy Cockta) meg az északszláv Kofola mindig olyan szocialista egzotikum volt nekem, nem finom, de hát a kaland, meg az ifjúságom... itt meg volt egy új íz, nem csak a szokványbarna, hanem valami pirosas is, kérdem, mi ez? Hát görögdinnyés Kofola... pfejj, képzeljük bele azt az ízt. De gyáva népnek nincs hazája, kérek egyet! Ne haljak már meg így tudatlanul! Na, szóval becsülettel megittam, nem lesz a kedvencem. 600 forint volt. De legalább elkéreszkedtem a helyi WC-re, mint fogyasztó vásárló, és utazások közben jó az ilyen. Amúgy valami nagyon magyar hely ez, meg hát több lábon is áll, mert még porcelánbolt is üzemel alul. Ez is egy tapasztalat.