Jó 2018. októberben, gyerekekkel járt ittÉrtékelt: 2018. október 7.
Ajánlom a helyet másoknak is!
Egy Tisza - tavi látogatás után tértünk be. Igazi, hagyományos csárda, nekünk való. A tornácon emléktábla: itt járt Petőfi Sándor 1842 - ben. Nos, térjünk be, 2018 éhes vándorai! Fekete juh bundával terített székek, fokhagyma és paprika füzérek, muzsikáló cigányzenészek.
Feleségem sajnos problémás, mert lisztérzékeny, mindig "beválaszt" valamit, itt viszont az étlapon kis jelek mutatták, mit ne válasszon az erre - arra érzékeny civilizációs betegségben szenvedő. Hiába, mert az ártalmatlannak tűnő orjaleves telis - tele volt tésztával, pedig első körben közöltük - az amúgy előzékeny - pincérrel, hogy van ez a nyavalya. Sebaj, kaptunk másikat. Én halászlevet, rackajuh pörköltet ettem - isteni volt. A kislányunk egy derekas adag túróscsusza elköltésébe fogott - az esélytelenek nyugalmával.
Összefoglalva: kellemes, hagyományos csárda, sajnos ezekre a laktóz, glutén stb. modern kori bajokra lassan készül fel a hazai vendéglátás, bár van azért fejlődés.
Az asztalterítő piszkos, foltos volt, az étteremben nem volt sok vendég, lett volna idő kicserélni. A vegetáriánus ételek választéka nagyon gyenge volt, minősége átlagos, az ára nagyon magas. A pincérnő unottan látta el a feladatát, a fizetésnél nem tudott, talán nem is akart visszaadni, így a...
Többször jártunk már itt és szerencsére most sem csalódtunk. A Csárda hangulata a régi, élőzenés vacsoránk volt. A pincérek figyelmesek az ételek finomak. A leves annyira tartalmas, hogy én csak 1 Hortobágyi palacsintát ettem utána. Racka csorba volt, egy igazi különlegesség. Férjem...
Csoporttal voltam itt szombaton. Előre megrendeltük az ebédet. Én egész adagos szürkemarha gulyáslevest és túrógombócot ettem, ami szervízdíjjal együtt 3500 Ft. volt. Ez mefelelő lenne, ha az adag is az lett volna ! Összehasonlításképpen ott volt a szomszédom szürkemarha pörköltje, amiben kb....