Kilenclyukú híd Hortobágy

A világörökség részeként számon tartott építményen természetesen voltak felújítások, javítások az idők során, legutóbb 2021-ben. Most tehát, amikor egy héttel ezelőtt elmentünk a Dömötör-napi őszi Behajtási Ünnepre, teljesen rendben lévő hídon várhattuk, nézhettük az állatok behajtását. Ja, hogy helyenként már ismét lemállott róla a festék? Két évvel ezelőttről rendkívüli élmények emlékét őriztük az akkori Behajtási Ünnepről, most kicsit szerényebbnek láttuk a hídon való bevonulást. De amit láttunk, az most is elbűvölő volt: az állatok és a velük teljes összhangban együttműködő pusztai emberek harmóniája.

Délután 2 órakor pedig megkezdődött a Behajtási Ünnep, amikor is a pásztorok áthajtják az állataikat a Kilenclyukú hídon, mint hajdan, amikor a hideg idő beálltával terelték be őket a téli szállásra. A híd tehát mintegy főszereplő lett az attrakcióban, de legalábbis a nagy látványosság jól érzékelhető sajátos színhelye: rackajuhok, csikósok a nóniusz lovakkal, bivalyok és szürke marhák vontatta szekerek vonultak át az izgatott nézősereg sorfala között a most szűknek látszó hídon. Más volt ez, nagyon más, mint néhány pillanat alatt átautózni egy közlekedési létesítményen, legyen az bármily különleges is! Mert az! Különleges.

Osztálykirándulás, csikós, ménes, délibáb, sokszor munkaebéd vagy have fun a kollégákkal Hajdúszoboszlóról vagy Debrecenből hazajövet. . . Na, hát tegnap kicsit más volt. eddig mindig az volt a menetrend, hogy jön, jön az ember, autóval lekanyarodik a híd után. 20 méter után megáll, kiszáll, gyönyörködik, fényképez, 9 lyuk. . . de most nem. Mindkét oldalról akkora gaz nőtte be a hidat, hogy egyszerűen nem látni. Van ugyan egy gyalogos-kerékpáros híd, ami kb. 50 méterrel arrébb szeli át a teret a Hortobágy vize felett, gondolom, arra - is - hivatott, hogy onnan látni, fényképezni jó, fel is másztam rá, de még így sem. Azután megpróbáltam a túloldalról, onnan sem látszik, csak a bozót és a nádas. . . na sebaj, akkor majd máskor megint.