Élmény a végeken

De mi ebben az ötös? A templom, a szolgáltatás, a kilátás? Nem. Az élmény. Cserfekvéspuszta. Elhagyott falu a semmiben, olyan mint Zsörk vagy Derenk. A templom meg nem egy Árpád-kori templomrom, hanem egyszerűen csak egy magára hagyott templom, ami lábon haldoklik éppen, eszi az enyészet. Nem kell se istennek, se embernek? Istennek hátha, bár nem látod a jelenvalót. Az is igaz, hogy nagy szélhámos, aki azt mondja, hogy isten szobrokban vagy festményekben lakik, mert nem. Szóval, izgalmas találkozóhely az elhagyott templom vele. A Google azt magyarázta, hogy induljak csak Mesztegnyőről, jó lesz az. Az a legrövidebb. Egy fél óra múlva megint anyáztam, ahogy szoktam, hogy hülye vagy Google, menj a fenébe, nem akarok autóstól elsüllyedni a sárba! Volt már ilyen, nem kívánom még egyszer. Visszafordultam, és a lakott település végén hagytam a kocsit, aztán gyalog neki megint. Egyébként 2-3 kilométer onnan. Végig is mentem, meg is találtam, megugatott egy kutyafalka, de a templomban csend volt, magányos tapintása a falaknak, az időnek. A torony éppen omlik be, a falak és a torony között egyre táguló repedések... na, ez az igazi szertartás! Egyszemélyben vagyok hívők serege, meg az igehirdető is... ezért az élményért megérte, minden méter gyalog. Visszafelé bolyongva stoppoltam az erdőben egy öreg osztrákot, és ha téged érdekel, hogy hogyan lehet odajutni könnyebben, hát ne Mesztegnyőről menj, Hosszúvíz felől talán még autóval is simán ki lehet jutni, ha éppen nincs sár, sokkal jobb az út, de lehet, hogy egy picivel hosszabb.