Rögtön meg is fogadtam a helyi mindentudó tanácsát, és pár kilométer Ibrány, hát hajrá. . . címre rákeresve. . . hmmm. . . szóval, van fent a félemeleten egy amolyan betonterasz, azon ül egy söröző vagy valami presszóféle. . . de nem, ez nem az, a pizzéria lent van, mondták. A lenti, jeltelen garázs vagy raktár alagsor, na, az a pizzéria. . . őszinte leszek, elképesztően ápolatlannak tűnő figura állt az ajtóban, két ujjal összecsípte a csikket és úgy dohányzott, hogy közben jelentőseket köpött is. Rettegve kérdeztem, hogy ez itt az étterem? Persze, menjek csak be. . és persze beléptem, nem tudom, mi ez, de valami dokumentumfilmbe illő körülmények között valami széles fémasztalon valami tésztákat gyúrtak, hát nem éppen étvágygerjesztő környezetben, egy nő törülte a kezével a homlokát, itt nincs semmiféle étterem, ez egy sütöde, gőz, pára csapott ki az ajtón, liszt porzott vagy mi, homály, de mintha valami középkori bemutatóhely lenne, hogy lám, így dolgoztak a rabszolgák a vár pincéjéban, Na, én meg egyből nem lettem éhes, valami hülyeséget hebegtem, hogy háááá, meggondoltam magam, és kitántorogtam onnan, beugrottam a kocsiba, aztán el, amilyen messze csak lehet, Nem ettem ott, ilyen tapasztalatom nincs, csak azt akartam példaént felhozni, hogy mindig tudod, hogy amit rendelsz, az honnan van és hogyan készül?
