Rossz kör volt

Hogy hol eszel és mit is eszel... Még paszabi szállásomon történt, hogy rendkívül kedves házigazdám, akinél érdeklődtem, hogy hol is ehetnék valami vacsorát, lelkesen a kezembe nyomot egy színes szóróanyagot, ami elég vonzónak is tűnt, hogy hát itt, innen lehet rendelni Ibrányból vagy itt lehet enni. Rögtön meg is fogadtam a helyi mindentudó tanácsát, és pár kilométer Ibrány, hát hajrá... címre rákeresve... hmmm... szóval, van fent a félemeleten egy amolyan betonterasz, azon ül egy söröző vagy valami presszóféle... de nem, ez nem az, a pizzéria lent van, mondták. A lenti, jeltelen garázs vagy raktár alagsor, na, az a pizzéria... őszinte leszek, elképesztően ápolatlannak tűnő figura állt az ajtóban, két ujjal összecsípte a csikket és úgy dohányzott, hogy közben jelentőseket köpött is. Rettegve kérdeztem, hogy ez itt az étterem? Persze, menjek csak be.. és persze beléptem, nem tudom, mi ez, de valami dokumentumfilmbe illő körülmények között valami széles fémasztalon valami tésztákat gyúrtak, hát nem éppen étvágygerjesztő környezetben, egy nő törülte a kezével a homlokát, itt nincs semmiféle étterem, ez egy sütöde, gőz, pára csapott ki az ajtón, liszt porzott vagy mi, homály, de mintha valami középkori bemutatóhely lenne, hogy lám, így dolgoztak a rabszolgák a vár pincéjéban, Na, én meg egyből nem lettem éhes, valami hülyeséget hebegtem, hogy háááá, meggondoltam magam, és kitántorogtam onnan, beugrottam a kocsiba, aztán el, amilyen messze csak lehet, Nem ettem ott, ilyen tapasztalatom nincs, csak azt akartam példaént felhozni, hogy mindig tudod, hogy amit rendelsz, az honnan van és hogyan készül?