Ebéd az irodában

Rekkenő hőségben érkeztem. Nem is voltam éhes, csak olyan "kell valamit ennem, mert soká érek haza" érzéssel. Az elém siető pincér kérdezte, a teraszon akarok-e leülni, vagy inkább bent. Ahol hűvösebb van, sóhajtottam. Mosolyogva intett, hogy kövessem. Elmentünk a terasz mellett, keresztül egy szépen terített, nagy termen, majd befordultunk egy kisebbe. Itt csak négy asztal volt, az egyiken számítógép, körülötte irathalmok. Monitorok, printer, dossziék, papírok, és igen kellemes hőmérséklet.
Lehet, hogy kemény kritikával kellene illetnem egy éttermet, ahol az irodának használt zugban érezheti magát legjobban a vendég, de én igen kedves gesztusnak értékelem, hogy beülhettem ide.

Az étlap színes és sokoldalú, sokféle jó alapanyagból főznek. Húsok, halak, zöldségek széles választéka szerepel rajta. Egy kicsit túlárazottnak tűnik, amiben a konkurencia hiánya is közrejátszhat. De még az is lehet, hogy isteni a konyha, és megéri az árát. Akadna fogamra való bőven, de csak bundázott zöldségeket kérek majonézzel. Hamarosan érkezik is, frissen, gusztán tálalva. Sárga- és fehérrépa, zeller, cukkini. Nem a megszokott karikák, darabok, hanem hasábokra vágva és egymásra rakosgatva. Roppanós a zöldség, kellemesen fűszeres a panír, a majonéz pedig maga a tökély. Rögtön csippentem is a két ujjam közé, és még fényképezni is csak az első falat után jut eszembe. Kaptam persze evőeszközt is, de ez a forma annyira adja magát a "tunkolásra" másképp nem is esett volna jól. :)
Az étel csillagos ötöst érdemelne, viszont az értékelés egyik szempontja: étel-ital. Nem hagyhatom szó és pontlevonás nélkül, hogy az étterem olyan büszke a limonádé-kínálatára, hogy még külön itallapot is rajzoltak neki. Nyolcféle gyümölcsből kapható, de egyetlen egy sincs köztük, amit ne sziruppal készítenének. Tudom, hogy ez a bevett szokás, de jártam már olyan helyen, ahol tudtak keverni egy friss limonádét, ha a vendég cukor nélkül kérte. Így maradt a szokásos ásványvíz, igaz, kaptam bele citromkarikát kérés nélkül is.