Nem tudom, mit vártam

Nem azt mondom, hogy csalódás volt, mert nem volt az. Szerintem valahogy többet vártam. Na jó, de mit is? Az egy nagyon híres hely, aminek a táblája kint van az M3-as autópályán, mert kint van. Még a leágazás előtt jóval, tehát sokat ígér. De nem gondoltam volna, hogy egy nehezen megtalálható földszintes ház egy mellékutcában, néhány helyiséggel. De nincs semmi baj, abszolút élvezhető, pláne, ha egyedül vagy benne végig. Nekem majdnem mindig ilyen szerencsém van, hogy zavartalanul láthatom az érdekesebb helyeket. Persze, hétköznap, kora délután, miért is ne? De amikor eljöttem, azért csak benyomult utánam éppen egy népesebb család, 3-4 generáció. Szóval, a jászok... a kunok meg a jászok nem magyarok, de azzá váltak az idők során, de közben maradtak jászok is. Van valami utalás arra, hogy milyen népek közelebbi rokonai, például az oszétokkal inkább. Szép a sztyeppei ősi viseletük. A törökkel is elvegyültek, amikor azok voltak itt. Van-e ma még jász? Ki tudja, mi jelentősége van ennek? De itt van például a Lehel kürtje. Gyerekkorom óta, mióta ismerem a mondát, mindig latolgattam magamban, hogy nem hős volt ez a fickó, hanem egy igazi csalárd szemétláda, elkérte a kürtöt azzal a trükkel, hogy csak fújni szeretne még egyet utoljára, megadták neki, és erre galád módon agyonvágta vele az uralkodót. Hát így teljesítsd jóhiszeműen valakinek az utolsó kívánságát... na, de legenda ide vagy oda, a kürt itt van, közelről szemlélhető. De van itt minden, mamutagyartól (a mamut jász volt), régi fegyvereken át a gazdasági eszközökig, népviseletig sok minden szép. Eltöprengsz azon is, hogy Déryné Széppataki Róza is, meg Görbe János is innen származott, jász volt. Érdemes időt szánni erre. A hölgy, aki beengedett nagyon előzékeny volt, nagyon figyelmes, felkapcsolgatott mindent, villanyt, zenét beindította, szóval kedvesen szolgálta a vendéget. Hálás is vagyok neki.