Szent buszmegálló

Valahol az ország egyik végén, ahol már a kurtafarkú kismalac sem túr, volt egyszer egy magányos, funkcióját veszített buszmegálló. Történt egyszer vagy talán többször is, hogy a nemzeti park igazgatója jött-ment a vidéken, és ahányszor csak meglátta, kápolnát álmodott bele. Az álmot tett követte. Mindez körülbelül Aggtelek és Jósvafő között, félúton. Összefogott néhány falu néhány lakosa, plébános körlevelet intézett, hogy hol akad raktárban porosodó assisi Szent Ferenc, lett is, kis rácsot is csináltak a szögligetiek, lett is a falon pár szó Szent Ferenc természetszeretetéről, meg hát a naphimnusz, ugyebár, hiszen emlékszünk, Zeffirelli: Napfivér, Holdnővér című gyönyörűségére... megszentelni aztán jön persze a rangokkal és címekkel ellátott csapat, hiszen ma már bármit megszentelnek, egy kápolnát aztán meg pláne! Ez a kis történet dióhéjban, te meg ne feledj megállni itt pár percre, ha erre járnál!