FINOM FAGYI A LÉPCSŐ ALATT

A sok drágán megfizetet csalódás miatt egy ideje nem eszünk cukrászdai fagylaltot. Most Kalocsán a sétáló utcában kerestünk a nagy melegben mégis fagyizót, de ott olyan nem akadt, ahol kényelmesen ki lehet ülni, teraszozni. Az egyik helyen viszont készségesen elmagyarázták, miként találjuk meg a tulajdonképpen pár lépésre lévő Szalontai Cukrászdát. Nem első tapasztalásunk, hogy vidéki településeken az idegen, a turista nehezen talál meg ilyen helyeket, mert kitáblázott útbaigazítás nincs, hiszen a helyiek úgyis tudják...
De mi megleltük egy furcsa, belső udvarhoz hasonlatos, némiképp gondozatlan városi szegletben a Szalontait. Nem volt könnyű, mert az épület felső szintjére vezető lépcső mindkét oldalról takarja, de az eligazításban az is elhangzott, hogy: A fehér lépcső mögött. És tényleg.
És tényleg, bár inkább ebédidőhöz közeledtünk, jócskán volt a hideg finomságot élvező vendég a teraszon. Megnéztük a széles kínálatot: sajnos igazi csoki fagyi nem volt (éppen készül mondták), de tudtunk választani. Volt például a ritkán kapható kedvencem, a Velencei álom kandírozott narancshéjdarabkákkal, a párom szeretett puncsfagyijában mazsolaszemek is voltak stb. És az illő ízük is megvolt, nemcsak töményen édesek voltak. De még a fagyik állaga is jó volt: nem folyt szét, míg az asztalhoz értünk, nem sértették fel a szánkat az éles jégdarabkák. Szóval, biztos lehet még jobbat is készíteni, de nekünk itt most kezdett visszatérni a fagyi-imádatunk. Köszönjük!