Ha befizetsz az érseki körtúrára a látogatóközpontban, akkor mostanság kb. három részből áll, egyik a főszékesegyház maga, másik az un, kincstár az emeleten, a harmadik part meg az érseki palotában lévő könyvtár. A kombinált jegy jogosít fel erre. Ezért aztán oda-vissza mászkálós az egész, de hát ezért jöttél, nem? Hogy milyen sorrendben nézed meg, az mindegy, de figyelj és ügyes légy, mert a program elszalad melletted. Tehát a könyvtáras idegenvezető begyűjtött minket, és, hogy kitöltse az idejét kellőkép, hosszabb történelemórát tartott nekünk az udvaron, ami a magyarok eredetétől kezdve a nagy vészeken és háborúkon át mindenről szólt, na, de rendben is van ez így, biztos volt, aki még nem járt iskolába, vagy már nem emlékszik onnan semmire. Azután felkaptattunk a hátsó szárnyban az emeletre. Tényleg lenyűgöző a könyvtár, A nagy klasszikus kiadványok azt a gondolatot sugallják, hogy talán az antik főpapok is, lehetőségeik által humanista módon felvilágosult emberek lehettek, mármint amit az adott kor szintje megengedett nekik, de a szószékről feltehetően változatlanul nyomták tovább azokat a bigott ószövetségi ziziségeket, ami hát bizony hagyományosan a szakmához tapadt. De ez az érzés már más apátsági könyvtárakban is elővett. Azután van még egy ellentmondás: a recepción szigorúan közölték, hogy fotózni sehol sem szabad, kizárólag a székesegyházban, de ott is csak fotójegy megvétele után. Tehát könyvtárfotójegyünk nem is lehetett, de a vezetőnk nagyvonalúan szemet hunyt a szabály felett, ő nem tiltja ezt, mondta, így aztán vérszemet kaptunk és készítettünk pár fényképet mégis. Nagyon gondolatébresztő élmény, ajánlatos!