Tokba a gépet

Itt aztán valóban nem nagyon szabad fényképezni. Nem értem, hogy miért, jegyet is vettem volna rá, de keményen közölték, hogy nem lehet. Így aztán... nem, nem akartam kihasználni, hogy egy viszonylag szerényebb képességekkel rendelkező, de teljesen jószándékú vezetőnk volt, s csak úgy gépiesen, ledarálta az egyes érsekekhez fűződő szöveget. Talán valahol hátul valami lakószobafélében fényképeztem, de az már kívül esett a kincstári határon. Ez az un. "kincstár", hát... szóval van az Astriceum nevű érseki múzeum, amolyan látogatóközpont. Itt lehet jegyet venni mindhárom programra (kincstár, főszékesegyház, érseki könyvtár) ez három irányba van a téren, három vezetővel, és a kincstár ennek az épületnek az emeletén. Felmásztunk, bár elhangzott, hogy lifttel is lehet. Nos, körben a falakon egy-egy egyházi kiskirály ül, a régmúlt idők érsekjei, sorban festményen is, meg mellettük a jelmezük is kiállítva. Én borzasztó visszásnak érzem, hogy egy Krisztus szerénységét, szegénységét, puritán elveit hirdető tisztviselő hermelinpalástban pózol, palotában pöffeszkedik, kincsekben dúskál szemérmetlenül és ezért még ájuldozva imádni is kell. Megvetem ezt az álságos szemléletet. Hát itt ezt láttuk. Van olyan ereklyetartó, és vakarózom, ha igaz, ha nem, amelyben a 12 apostol 1-1 diribdarabkája van bepakolva az üvegnapocska tartóba, alá is vannak írva a nevecskéik. Képzeld el azt az arcot, aki ezt begyűjtötte egyenként, csontból lefaragta, szelektálta, felcicomázta... aztán árulta, persze. De milyen jogon? Nem tudom, buta vagyok, nem értek ehhez. Hátul aztán van még néhány szoba antik berendezési tárgyakkal, És persze nem mondom, hogy nem kell ezt látni, de látni kell, nekem is, másnak is. Meg azért véleményem is lehet róla.