Az összehasonlítás tere

Rövid pár nap alatt úgy alakult, hogy sikerült belefeledkezni az ország legszebb viseletei közül is a legkülönlegesebbekbe, Balassagyarmaton a palóc, Kalocsán a helyi világhíres, meg Mezőkövesden is a matyó... hát kell ennél szebb? Pár hónapja voltunk Kalocsán, de durván beleszaladtunk a város speciális "népszokásába", hogy vasárnap zárva van minden... így aztán kénytelenek voltunk most visszamenni, nyár van, idő is van is rá... a Viski Múzeummal tehát tartoztam magamnak is, az érseki paloták után ide vettük az irányt. Itt is (sok más múzeumhoz hasonlóan) van ám fotójegy, azért jó magyar HUF-okat pengetni kell, de ha kell, hát kell. Így viszont a lelkiismeret nyugalma megmarad. Az emeleten van fent a népművészeti káprázat, és ez a felhozatal tényleg mindent megér. Kár, hogy az üvegtárlók csillogása, tükröződése, fényviszonyok miatt csak sután lehet fényképezni, de nem is ezek a képek az életem főművei, inkább csak kedvcsinálók, hogy mások is menjenek el ide megcsodálni mindezt, élesben, valóságban. Érdemes! Kedvesek voltak a hölgyek az épületben, fent is, lent is, szívesen beszélgettek velünk. Szóval, örömlátogatás ez! Az érmebemutatón a folyosón csak végigsétáltam, lent a földszinten meg az ásványtár van, mindenféle fantasztikus kövek tárlószám, de bevallom, erre már kicsit elfáradtam, csak átfutottam az egészen. De hát mi múlhatná felül a kalocsai népviseletet?